Mi az a valami, amit a depressziósok nem képesek megérteni, mert ha értenék, a gyógyulási útjuk megkezdődhetne?

Az agyunknak több területe van, amelyeknek van saját önállósága is, illetve néha egyik nem hagyja szóhoz jutni a másikat. Laikus vagyok, bocsi.

Én a saját tapasztalatom szerint úgy értelmezem, hogy amíg annyira tele vagyok vélt vagy valós fájdalmakkal, hogy ezek eluralják a gondolataimat, addig nem tudok higgadtan, érett döntéseket hozni. Ilyenkor a fő motivációm az, hogy a fájdalmat csökkentsem. Ezt én főként kényszercselekvésekkel, pornóval és játékokkal értem el. Leginkább ezekben akartam leélni az életemet, mert akkor nem magam szidásával és sajnálásával foglalkoztam. Hanem "lehettem" férfi, hős, kompetens, vágyott stb. A gyermekkori traumák feldolgozása (EMDR), illetve kognitív technikák elsajátításával ezekből a nyomorokból kicsit fel tudott szabadulni az agyam, ezért most képes vagyok higgadtabban, érettebben tekinteni magamra, sorsomra a valóságra. Ez nem döntés kérdése volt nálam. Nem lustaságból volt máshogy előtte. Hanem ez kb. olyan, hogy amikor az ember fuldoklik, akkor csak arra tud figyelni, fennköltebb dolgokra nem. Én így éltem meg.

Az ugyanolyan valóságos volt, mint ez.

Sokat segített Korb könyve is egyébként (Felfelé a lejtőn), amiben leírja az agy modelljét, és hogy a depi mire hogy hat.

Igen, a Korb is ír ilyeneket. Meg a terapeutámtól hallottam. Egyet leírok. Elmondta, hogy kimutatták, hogy a depressziósok sokkal többet foglalkoznak magukkal, mint a többi ember. A javaslata az volt, hogy időnként tartsak szünetet ebben. :-) Az én korábbi rutinom az volt, hogy reggel kiálltam a buszmegállóba munkába menet és már ott elkezdtem szidni, kritizálni, és sajnálni magam és gyűlölni a világot. Azt javasolta, hogy amikor ez tudatosul bennem, akkor próbáljak kifelé figyelni. Így hát ilyenkor - mivel megoldani úgy sem tudom, és mindig ugyanazokat vágom a fejemhez - abbahagyom, és nézem a felhőket, fákat, élőlényeket, lányokat. Ez elég nagy megkönnyebbülést okoz nekem. Ezáltal egyre kevésbé van rá szükségem is, mert ritkábban csinálom, illetve hamarabb észreveszem, ha mégis.

Korb az Ursus librisnél jelent meg, sok minőségi önsegítő könyvet adtak ki.

[link]

Nálam még az is kiderült, hogy hajlamos vagyok csak a rossz dolgokra emlékezni, és a jókat meg elfelejtem. E miatt jóval sikertelenebbnek ítélem magam. Erre kaptam azt a feladatot, hogy minden este írjam össze, hogy aznap mi sikerült, majd hétvégén ezeket olvassam vissza. Ez is segít, mindig meglepődöm, mert tényleg elfelejtem ezeket. Bezzeg azt, hogy évtizedekkel ezelőtt valakit megbántottam, vagy valamit elbénáztam, azt élénken őrzi az agyam. Így működik a depresszió az agyban.

Meg az is egy feladat, hogy heti rendszerességgel szervezzek le egy találkozót egy-egy barátommal. Mert amúgy hajlamos vagyok különféle indokokkal (biztos terhelném, fontosabb dolgom is lenne) elszigetelni magam. Így tehát előre le kell szerveznem találkozókat olyanokkal, akiknek a társaságára amúgy vágyom, és ők is szeretnek. S nem kell törődni azzal az ellenérzéssel, hogy aznap viszont már nincs kedvem átmenni hozzájuk, mert amikor végül odaérek, akkor már jó. Odaérni néha nehéz, fáradtnak, kedvetlennek érzem magam. Tehát ez munka és tudatosság. Magamtól ezek nem jutottak eszembe, valszeg ennek a gátoltságnak is a depresszió az oka.