Kényszerképzeteim vannak. Hogy lehetne elfelejtenem őket?

Csak visszatérő idióta gondolatok, amiket tényleg el is hiszek, pedig tudom, hogy nem igaz.

Például az is előfordul, hogy kisétálok anyukám elé, mikor busszal jön haza, és nem látom, pedig kellene és/vagy nem is érem el mobilon, akkor azt képzelem, hogy egy másik idősíkra vagy ilyesmire került. Ez annyira szánalmas, tudom, és azt is, hogy ez képtelenség, de egyszerűen minend alkalommal rémülten várom, hogy meglássam.