Aggódom a 18 éves fiamért! Nincs barátnője egy éve és rajzi, állatos álomvilágba menekült, szexuális tartalmú képeket alkot ezekkel a lényekkel! Mit tegyek?

Kedves kérdező!

Az apukája merre van a fiúcskának?

Kedves kérdező!

Bár a kérdés sokadik elolvasás után is azt sugallja, hogy a fiában ezen a Furry dolgon kívül más is aggasztja, ezt igazából sehol sem említi konkrétan, ezért nem tudhatom, hogy így van-e. Pedig véleményem szerint ez egy fontos kérdés lenne, mert ha a fia egyébként minden más tekintetben egy normális tizenéves életét éli, kedves, rendes, értelmes gyerek, akkor nem feltétlenül van miért aggódni, egyszerűen ezt hozta neki a kamaszkor, a felnőtté válás. Meggyőződésem, hogy szinte minden ilyen korú fiatalnak vannak bizarr szexuális gondolatai, de ezt jó eséllyel kinövi, ettől még simán lehet belőle normális felnőtt.

Abban sem lennék biztos, hogy néhány rajz, egy kis fantáziálás egyből azt jelentené, hogy a saját neméhez vonzódik. Lehet, hogy művészi hajlamait éli ki ebben a formában. Erre a saját példámat hoznám fel, ha nem baj. Én egészen kis korom óta lány létemre gyakran férfinak képzelem le magam, sokszor álmomban is férfiként jelenek meg, és ha le kéne rajzolnom magam valamiféle állatként, hát biztos, hogy az is hím lenne. És noha rajzolni nem szoktam, írogatni viszont annál inkább, és a saját érzéseimmel, gondolataimmal itt is mindig egy férfi karaktert ruházok fel. Mégis váltig állíthatom, hogy nő vagyok, és a férfiakhoz vonzódom. Azt is el tudom képzelni, hogy a fia ezekben a rajzokban nem is teljesen magát, hanem valamennyire inkább a nőideálját jeleníti meg állatként, hiszen ő maga is mondta, hogy hiányzik neki a párkapcsolat.

Persze mindez csak az én véleményem, nem vagyok szakember, csak feltételezgetni tudok. Annyit viszont még hozzátennék, hogy ha netalán mégis bármi olyan kiderülne a fiáról, amit Ön nem szeretne, akkor is a legjobb, ha kitart mellette, és elfogadja olyannak, amilyen. De nem kell egyből a legrosszabbra gondolni, megesik, hogy valaki nem illik bele az átlagember sémájába, de ez a séma is csak amolyan mondvacsinált, talán nem is létezik, hiszen minden ember egyedi.

Tanácsolni igazán nem tudok tanácsolni semmit, mert nem ismerem a fiát, és mégis csak Ön az édesanyja. Mindenesetre ha aggódik, figyeljen oda a fiára, beszélgessen vele annyit, amennyit lehet, amennyire a fiúnak még nem kellemetlen.

Elnézést a hosszú válaszért, főleg, hogy könnyen lehet, hogy ostobaság sok minden, amit leírtam.

L.T.F.