Anyám fogyamatosan a földbedöngöl, mit tegyek?

18 éves vagy, ha betelik a pohár, költözz el. Nagy változásokkal jár az ilyesmi, dolgoznod kell egy albérlethez. Te mérlegelj tűröd-e anyukádat vagy sem.

Estin tudsz csak. Viszont, ha már csak fél év, akkor szerintem bírd még ki valahogy és ha megvan az érettségi lépj.

Ne legyél öngyilkos. Nem éri meg. Te most nagyon fiatal vagy, én még ennél rosszabb helyzetben voltam ilyen koromban. Az én szüleim ittak, állandóan veszekedtek, verekedtek, stb. Nem tudtam tanulni normálisan, mert engem is folyton csesztettek. Nagyon nehéz volt az az időszak, de aztán helyre rázódott minden az évek múltával. Vannak az életben nagyon nehéz helyzetek, amik úgy tűnnek, sosem érnek véget. Járd ki a sulit, hagyd a mutterodat, hadd mondja csak a magáét. Gondolj arra, hogy még max egy év, és utána úgyis a falnak beszélhet, mert te már nem leszel ott. Nem ismerem édesanyádat, de abból, amit leírtál, nekem az jön le, hogy téged nemhogy boldognak akar látni, inkább azt akarja, hogy rosszul érezd magad. Ne hagyd! Egyik füleden be, a másikon ki. Ha jól érzed magad egy kapcsolatodban egy sráccal, akkor ne hagyd, hogy más, akár az anyukád tönkretegye azt. Ne sírj miatta, állj talpra. Én mondom, hasonló cipőben jártam, mint te, sőt, még rosszabban. El is költöztem 19 évesen, és van családom, munkám, a szakmámat meg most tanulom ki 30 évesen, gyerek mellett, de nem baj, ami késik, nem múlik. Én boldog vagyok. Mostmár.

Egyébként az én anyám ugyan ez a fajta.Neki én soha sehogy nem voltam megfelelő.Neki csak élhetetlen, életképtelen élősködő gyereke lehet.Ha megfigyeled ebben nagy adag önkritika és önértékelési probléma is megbújik(nekem nem lehet normális gyermekem NEKEM nem...).Anyáink betegek!És minket is megbetegítenek, ha hagyjuk.Sajnos, mire rájöttem, honnan van bennem az a sok félelem, negatív érzés, addigra jócskán megcsappant az önbizalmam, nos, azt mondogatta, semmire nem viszem, hát, tényleg nem sok dolog sikerült.Pedig úgy érzem több van bennem, csak sosem mondta senki, magamnak kellett rájönnöm, most próbálom újra építgetni magam, nem egyszerű!

Ja és megjegyzem, nekem is van gyermekem, én pont ellenkezőleg neveltem, nem fukarkodtam a dícsérettel, mindig pozitívan inspiráltam és érdekes, az én gyermekemnek van önbizalma, önálló, törekvő, erős hölgy lett belőle.Ő legalább jó úton van..

Ugyanez van velem is, és annyi idős vagyok, mint te. Ha gondolod írj privátot.