Ezt hívják melankóliának?

Közömbös vagyok. Ez a legjobb védelem úgy gondolom. Ha nem érdekel a másik problémája, a sok blabla, oly sokszor végig hallgattam már (évek!), még sincs megoldás. Az életem egyébként is pillanatnyilag megrekedt egy kissé, és nincs befolyásom jelenleg felette. Mit tehetnék? Fekszem az ágyban, nézem a tévét, teszek-veszek, netezek. Csendben vagyok. Nem szólok senkihez. Nem is akarok szólni. Csak a csendet akarom, a nyugalmat. Olyan belső szomorúság, lemondás érzésem van. Ez a melankólia? Délután 2 van és még át sem öltöztem, abban vagyok amiben aludtam. Valaki van még ilyen lelki állapotban?