Úgy érzem megőrülök amiért senkihez nem fordulhatok segítségért bizalommal. Ti mit tennétek a helyemben?

17 éves vagyok, Debrecenben lakó kertvárosi fiatalember. Átlagos tanulmányi eredmények, nincsenek családügyi gondjaim.

Az egyetlen problémám az, hogy nincs senkim akihez szólhatnék. Az iskolában senki nem hallgat meg, amikor egy-két srác megkérdezi hogy mi a gond és elmondom nekik, akkor vagy hülyének néznek (ez a jobbik eset), vagy motyognak valamit, majd szépen arrébb állnak (látszik rajtuk hogy furcsának tartanak, és nincs mondanivalójuk, meg egyébként is minek pazarolják rám az idejüket.. ez az eset fáj jobban).

Én próbálok a lehető legőszintébb és odaadóbb lenni másokkal, de egyszerűen mintha hülyének nézne mindenki. Itthon szintúgy nem tudok beszélni a szüleimmel, mert apa magasról tesz arra hogy mi van velem, anya pedig egész nap a papírjait írja, vagy más dolga van.

Vajon kinövöm valaha ezt a nyomorult helyzetet? Mert szó szerint nyomorult módon érzem magam, és nem tudom ennek mi az oka. Pszichológushoz nem merek fordulni, mert félek miként tekintenének rám az emberek, ha kitudódna.