Miért van az, hogy Orwell - Állatfarm könyvének a megemlítésére is elkezdek könnyezni?

15 éves lehettem, mikor rábukkantam erre a könyvre. Nem igazán értem, hogy lehettem már akkor olyan szinten, hogy a könyv felénél rájöttem, hogy az állatok azok az ember típusok benne és ez miatt annyira erősen hatott rám a könyv, hogy szinte minden "mélyebb erkölcsi" résznél sírtam, majd a könyv befejezésekor már egész másként láttam a körülöttem lévő embereket. Ez végső soron egy komoly befordulást jelentett visszatekintve. Továbbá akkor még nem volt internet, sőt TV-t is csak heti egyszer-kétszer láttam akkoriban.

Az erős hatást ez azt is mutatja, hogy pontosan vissza tudok emlékezni az adott környezetre az olvasásakor, és arra is mikor befejeztem.

Azóta már rájöttem, hogy nem a "hétköznapi" értelemben vett emberekkel van a gond, hanem a gazdáikkal és jóval mélyebb jelentése is van ennek a kis darabnak, de mégis egyszerűen pusztán elég rágondolnom és elkezdek könnyezni... felnőtt férfiként