Nektek mi a depresszióra a megoldásotok? (pl zene, rajz, megbeszélés, sport stb. )

Sportolj. Menj el futni minden nap fél órát, vagy biciklizz egy órát, vagy keress egy sportegyesületet, ahol labdajáték-csapat tagja lehetsz, kosár-, kézi-, röplabda, vagy akármilyen sportolás, csapatban.

Ülj be egy könyvtárba, ott legalább van légkondi :) - és olvass, hallgass olyan zenét, ami otthon nincs meg.

Keress természetbarát csoportokat, akik minden hétvégén kirándulni mennek.

Lennének még ötleteim, de nem tudom, az ország melyik részén laksz, az azért eléggé behatárolja a lehetőségeket, ahogyan az is, hogy városban vagy faluban laksz.

Arra pedig semmiképpen se adj, hogy az élet boldogabb lenne nélküled, mert ez nem igaz. A világ veled EGYÜTT kerek, és hiányoznál, ha nem lennél. Feladatod van ezen a Földön, azért jöttél világra. Csak meg kell találni, mi a feladatod. Mindenkinek van feladata itt, neked is. Lehet, hogy az, hogy tanulj és gyermekekkel foglalkozz, lehet, hogy az, hogy segíts valakin majd egyszer, lehet hogy más, nem tudom. De a világ VELED EGYÜTT egész, és igenis, Rád is szükség van. Bízz magadban.

Ez az erzes a koroddal jár. (nagyjabol mindenki atesik/esett rajta). Resze a felnotte valasnak. Szoval ne izgulj, hamarosan jobb lesz. (Ilyenkor a hormonok is erosen mukodnek, valtozik az anyagcsered stb. szoval a lehangoktsagnak elettani alapjai is vannak.)

Olvass sokat, hallgass zenét. (nekem ezek jonnek/jottek be). De barmi mas jo, ami lekot. Irtad, hogy sportolsz, hamarosan rendbejon a karod es tudsz ujra sportolni...elotte meg ott lesz a gyogytorna.Az is kihivas!

Dednagymamad elvesztese fajdalmas, ha ket ev alatt nem dolgoztad fol, akkor kezd el. Pl. ird ki magadbol (naplo vagy valami kis novella dednagymamad emlekere, esetleg a romonsagtol gyujts ossze mindenfele emleket-torteneteket, hogy o milyen volt/lehetett fiatalon, gyerekkent, hogyan elt stb. egyreszt lekotod magad, masreszt valoszinuleg egyre kevesbe lesz fajdalmas ra gondolni, rola beszelni es felnottkorodra meg lesz mit levenni a polcrol es a gyermekeidnek, unokaidnak megmutatni, higy na o volt az uknagymamatok/szépnagymamatok). Egyebkent meg el kell engedned. Azt hiszem ha a halalakor ennyire a kozeleben voltal, akkor az egy 14 evesnek lelki trauma is lehet es ha magad is feldolgozatlannak erzed ezt, elmehetnel pszichologushoz (a gyermekorvosoddal kell beszelned es mondani, hogy ez a gondod, ugy erzed pszichologus talan segithetne... es akkor fog tudni mondani valamit, hogy hova menj, ami valoszinuleg nem a fizetos verzio).

A barataid eleg erdekesek, ha azt mondjak neked csak a szenvedes jut. Az elet soha nem szenvedes, csak ha annak fogjuk fol (en is voltam korhazban, majdnem ott haltam meg, sokat mutottek, de nem szenvedtem!, hanem kuzdottem :-)). Probald meg mas szemevel nezni a te eleted es kicsit elemezni, hogy valoban olyan szornyu volt-e eddig minden?;-) (biztos talalsz szep emlekeket is)

Ha nagyon magam alatt voltam en olyankor arra gondoltam, hogy milyen lehet azoknak, akiknek nincsenek szuleik, rakosok, eheznek, olyan helyen laknak, ahol naponta megkuzdenek a betevo falatert stb. azaz a vilagon elo nalam sokkal szerencsetlenebbekre gindolva kerestem azt, hogy nekem miert sokkal jobb. (pl. te legalabb el tudsz vonulni a tesod elol. de van ahol 15-en elnek egy viskoban es nincs hova elvonulni ;-)...azokhoz kepest, pozitiv, hogy van haztetotok...

Vagy anyukad valoszinuleg egy rossz pillanataban mondott igazsagtalan mondataval megbantott, de vannak (egyik baratnom is iylen), aki a te korodban elvesztette mindket szulojet es annak is roulne, ha veszekedosen, elviselhetetlen termeszettel, de elnenek.

Termeszetesen ezekkel nem a te problemaidat akarzam lekicsinyelni, mert mindenkinek a maga problemaja a legnagyobb, hiszen abban van benne, csak remelem gondolatokat ebreszt es sajat magad megtalalod a te utadat a felnottevalasodban es a jobb kedvhez! Hajra.

16 évesen depressziósnak mondod magad? Szerintem csak depis vagy. :-)

Ez nem egyelő a depresszió betegséggel. De magad megnyugtatásáért fordulj először a háziorvosodhoz a panaszaiddal és a gyanúddal.

Ha ő szükségét érzi, szakorvoshoz fog küldeni, ráérsz ekkor aggódni.

Nem vagy depressziós csak "elhagytad magad" egy kicsit. Ha szomorú zenéket hallgatsz és ezeken agyalsz akkor ne csodálkozz, hogy depis hangulatod lesz. Menj kirándulni, barátokhoz, moziba, sétálj. Lényeg a levegőváltozás. Most bezárkóztál a kis világodba és azt képzeled, hogy mindenhol felhős az ég feletted, de hidd el pár méterrel arrébb már süt a nap és nem is látszanak a felhők.

MOZDULJ KI OTTHONRÓL :D

Szia! :)

Velem is hasonlo a helyzet, ha gondolod ir nyugodtam. 17/L