Mitévő legyek, hogy végre normális, nyugodt életet élhessek rosszullétek nélkül?
A történetem hosszú, dióhéjban leírom:
-Örökbefogadott vagyok, amit titkoltak előlem, 17 éves koromban véletlenül tudtam meg egy levélből.
-Biológiai anyum 2 éves koromban elhunyt, állítólag az első pár hónapban volt kapcsolatom vele.
-Felkerestem a testvéreimet, de kiderült, hogy 3 ember 5 féle sztorit mond, megjelent biológiai apám is, aki elmondta, hogy nem kapok apát és csak azért jött, hogy elmondja "mekkora k...a volt anyum".
-Összejöttem egy lánnyal, aki a világot jelentette nekem, 2,5 évig együtt voltunk, de sajnos sokat veszekedtem vele, végül megcsalt. Mielőtt kiderült volna, szakított velem, azzal, hogy már nem tud bízni bennem.
-Összejöttem az egyik barátnőjével, szeretem őt, de szerelmes nem vagyok belé. Rosszat nem akarok neki, elvagyunk, de a jövőt még mindig a volt barátnőmmel tudnám elképzelni.
Nem bízom magamban, másoknál alsóbbrendűnek érzem magam. Állandóan szorongok, a feszültséget csak xanax-szal tudom oldani, de így is hullámzó. Pánikbetegségbe torkollott ez pár éve, azóta volt jobb időszakom, most megint nem látom a kiutat. Nagyon elegem van már ebből, ezekből az érzésekből, én csak élni szeretnék végre, szorongás, bűntudat és feszültség nélkül. Bocsánat, hogy hosszúra sikeredett.
válasza:
válasza:1. Az igazi szüleiden ne rágódj! Akik felneveltek azokat viszont mindennél jobban becsüld! Hisz ha valaki, te tudod milyen az, hogy ha nem kellesz a biológiai szüleidnek, viszont a nevelő szüleid saját gyermekükként felneveltek. Nem azt érdemlik, hogy most elkezdj futni olyan emberek után, akik eldobtak. Ezt tedd rendben magadban, és nagyon szeresd azokat, akiknek köszönheted, hogy családban nőttél fel. Nagy beszélgetések hiányoznak az életedből, talán pont a szüleiddel, hogy több információd legyen, meg hogy közelebb kerüljetek egymáshoz. A gyerekek és szüleik között, ha vérszerinti, akkor is sokszor van űr, mert más generációról van szó, máshogy látják a világít. De attól még ők a szüleid, ezt tedd tisztába magaddal.
Sajnos kicsit későn tudtad meg, hogy örökbe fogadtak, de gondolom kímélni akartak. Ha nem vettél észre semmit, akkor tenyleg sajátjukként szerettek, ezt soha ne felejtsd el! Viszont beszélgess velük erről, erdekes lehet a véleményük, hogy miert döntöttek így, hogy nem mondják meg....meg egyáltalán az örökbefogadásodról is.., lehet sokat segítene, ha kibeszélgetnétek magatokat a témáról.
2. Olyan nővel aki megcsal, otthagy, ne akard elképzelni a jövődet. Rossz volt olvasni is... Ha a jelenlegi barátnődet nem szereted, akkor valószínű egy harmadik, vagy x. nő lesz az igazi. Nem kell sietni, fiatal vagy!
3. A szorongás:
Van tapasztalatom a témában. Ami biztosan segít: sport, minden nap. Nem kell nagyobb dologra gondolni, mint a futás. Menj el minden nap, kezd 3 km-rel, kocogva, majd fejlődni fogsz. Rengeteg feszültséget ki tudsz adni vele. Ha hozzászoksz hiányozni fog.
Aztán tanulj meg meditálni. A YouTube-on fogsz találni hosszabb rövidebb meditációs gyakorlatokat, kezd el csinálni. Tanuld meg a légzés technikát is, ami arra jó, hogy ha jön a szorongás, akkor megtanuld kezelni, felülemelkedni rajta. Itt az interneten rengeteg olvasni valót találsz a témában, hogy mi segít, képezd magad. Ha lehet szépen lassan állj le mindenféle nyugtatóval, mert hosszú távon nem segít.
Van egy könyv (Pánik, szorongás, depresszió a címe), olvasd el. Nagyon jó gyakorlatok vannak benne, ha végigcsinálod kikerülsz a bajodból. Ha nem tálald igy a könyvet a címe alapján, írj privibe és utána nézek a szerzőnek.
Nagyon sokat kéne beszélgetned ezekről valakivel (örökbefogadás, szorongás, mi váltja ki). Nem kell feltétlenül pszichológusnak lennie, csak nagyokat beszélgetni. Nyilván jó lenne, ha az anyukád lenne az, de nem tudom, hogy alkalmas-e rá.
A költözés már megvolt, egyetem miatt. Hétvégente járok haza, de sokszor húzok haza. Nagyon egyedül érzem magam. Mamám is egy hónapja halt meg, érzem, hogy szűkül a család, egyre jobban bánt, hogy ekkora szakadék van szüleim és én köztem.
Nekem ők a szüleim. Nem a biológiai hovatartozásom érdekelt, csupán a testvéreim létezése. Eközben tudtam meg, hogy biológiai anyum 2 éves koromban halt meg. Azt, hogy volt vele kapcsolatom csecsemő koromban, azért hiszem el, mert ez megmagyarázná azt, hogy kiskoromban sem bíztam teljesen a szüleimben, és már akkor kialakult közöttünk egy "fal". Egyébként állandóan féltem attól, hogy elhagynak, rengetegszer meg is álmodtam, hogy a szüleim elhagynak. Rengetegszer eljátszottam a gondolattal, hogy engem örökbefogadtak. Nem tudtam mire alapozni, ezért még is meglepődtem, amikor 17 éves koromban kiderült. Azóta sokat fordult velem a világ, és a kapcsolatunk is jobb lett. Ez részben a volt barátnőmnek is köszönhető. Elbeszélgetünk erről-arról, de az igazi szülő-gyerek kapcsolat nincs meg közöttünk. Személyes dolgokról való beszélgetésünk során mindketten/hárman feszélyezve érezzük magunkat. Nagyon különbözünk, apu kiskoromban is állandóan veszekedett, üvöltött velem. Tudom, hogy szeret, egyszerűen ilyen. Én is ilyen lettem, de egy hosszú beszélgetés után kiderült, hogy ő nem gondolja úgy, hogy miatta lettem feszült és hirtelen haragú. Ekkor a génekre mutogat. Persze nem kértem számon, csak furcsa, hogy nem látja be, hogy a gyerek azt tanulja el, amit lát. Én azt láttam, hogy valamit titkolnak, hogy valami feszültség van a levegőben. Azt láttam, hogy apu állandóan kiabál hol velem, hol anyuval, hol magában. Csapkod, állandóan ideges. Ha valami probléma volt, felszínesen lett megbeszélve, amolyan söpörjük a szőnyeg alá szituációk ezreit tudnám felsorolni. Szeretem őket, és hálás vagyok nekik, de nagyon elszomorít, hogy valami ennyire hiányzik a kapcsolatunkból. Valamint belőlem.
Sajnos valóban nem nagyon tudok beszélgetni ezekről senkivel. Legalábbis őszintén. Aránylag sok ismerősöm van, de a legtöbb felszínes kapcsolat, amolyan haveri. Egy nagyon jó barátom van, de neki is sok gondja van, és ritkán tudunk találkozni meló/egyetem miatt.
A többi tanácsot is nagyon köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!