Emetofóbia (hányástól való félelem)? SEGÍTSÉG!

17 és fél éves vagyok.

Nem rég elkezdtem kutatni az interneten, ugyanis lassan egy éve "pánikrohamokkal küzdöttem". Ősszel elmentem pszichiáterhez, aki gyógyszert írt fel és elküldött pszichológushoz.

A pszichológussal kiveséztük a lelki gondjaimat és máig azt hittem, hogy sikerült kideríteni a rohamok okát, de nem.

Végig itt lebegett a szemem előtt az indok: a hányástól félek.

Az első rohamom osztálykiránduláson jött ki júniusban, amikor azt mondták az osztálytársaim közül néhányan, hogy hányingerük van. Én egyből bepánikoltam és szó szerint lemenekültem a buszról.

Ezután kicsit féltem a busztól, de nem hánytam, azt hittem elmúlt. Utána Németországba utaztam a szüleimhez, ahol a boltban jött ki, mert a barátom azt mondta, hogy hányingere van. És azóta minden napomat megkeseríti. Azt hittem, hogy a tömegtől félek, de nem. Azért kerülöm a tömeget, mert félek, hogy valaki hányni fog körülöttem. Nem szeretek bulizni, azt sem ha iszogatnak körülöttem, olyankor nagyon rosszul vagyok

. Kb. két hónapja elrontottam a gyomromat és hánytam. Nem volt olyan rossz, mint gondoltam. De hiába az optimizmus, azóta ugyanúgy félek tőle. Emiatt nem eszem rendesen, bemesélem magamnak, hogy csak könnyű ételeket ehetek, mert ha nem, akkor kihányom. Így azt se eszek már, amit régen nagyon szerettem.

Tudna valaki segítséget adni, hogy hogyan küzdhetném le?