Miért most vagyok mérges rájuk?

Anyám és apám kicsiként mindenért megvertek minket (van egy tesóm), nem mehettünk sehová iskolán kívül.

Elváltak, én nagyon örültem neki. Anyám 3 hónap múlva hozzánk költöztetett egy idegent, aki mai napig az élettársa. Elején minden jó volt, szép, élveztem, hogy nem bántanak, kiabálnak stb

Pár év után elkezdett az élettársa molesztálni (olyan 11-12 éves lehettem). Meglesett fürdés közben, befeküdt az ágyamba és "csikizésből" a melleimet és a puncimat markolászta, ekkor üvöltöttem teli torokból anyámnak... Az esetek kisebb részében átjött, megütött és elvonszolta az a barmot, de mindent tudott (pl amikor fürdésnél kilesett), mert többször lebukott és HAGYTA. Bátyám szintén.

Sikerült elköltöznöm 13 évesen onnan, hazudva valamit, hogy befogadjanak rokonok, de az igazságról csönd.

Eltelt majdnem 10 év, első párkapcsolatom lett (ami csodálatos) és most kezdtem el dühöngeni, hogy anyám hogy hagyhatta ezt? Miért nem lépett közbe? Szívem szerint üvöltenék vele, hogy ő egy k.va, csak nem a saját testét adta el, hanem az enyémet egy vadbaromért.

Bátyám isteníti az élettársát, akit szívem szerint kiherélnék. Hányingerem van, ha a "családomra" nézek :(

Velük szemben mindig hideg, udvarias vagyok, évi 3-4 alkalommal találkozunk, igyekszem kerülni őket.

Miért most? Miért most kezdtem el dühöngeni emiatt, holott évekig alig jutott az eszembe? Mit tegyek, hogy megint közönyösen tudjak rájuk nézni?