Becsavarod (hat) tam?

Az a helyzet, hogy rengeteg traumát éltem át és még csak 15 vagyok. Édesapám meghalt, a bátyám is majdnem, 4x csalódtam hatalmasat a szerelemben, és kismilliószor másokban. Eljátsszák a bizalmam. Egy erős gimnáziumba járok, ahová éjjel-nappal tanulok (hajnalban is!). Emellett a zeneiskolában is jól kell teljesítenem, mert lehet hogy átfelvételizek zenei pályára. Ezért a zeneiskola a második otthonom és hajtanak ott is. Mindenki elvarja hogy megfeleljek mindenhol. Es kezdek besokallni. Alig alszom, talán pár órát. Mert rosszakat is álmodok. Sokszor kis időközönként elfelejtem, hogy mit csinálok éppen vagy mit fogok/akarok. Es ilyenkor nehez eszbekapnom. Alig van szabadidőm, szinte nincs is, pláne nincs saját magamra. Nagyon gyorsan feldühödök jelentéktelen dolgokon és túl érzékeny vagyok. Legszívesebben elbújnék. Nem is beszélve az önbizalomhiányomról meg arról, hogy mindig azt hiszem hogy felesleges vagyok és mindenki haragszik ram meg idegesítő vagyok. Mostanaban sokszor olyan üresen is érzem magam, a szüleim (anya es a jegyese)meg nem vesznek kicsit se komolyan

Mi lehet velem?

Mit tegyek?