Miért váltam üvöltöző sárkánnyá?
Két kisgyereket nevelünk a férjemmel, édesek, átlagosan problémásak, az anyagi helyzetünk normális, kiéve mikor agyatlanul költekezve megcsappantjuk a tartalékainkat. Van rajtam vagy 30 kiló súlyfelesleg, tehát az önértékelésem romokban, de tenni már nincs erőm ellene.
Jó kedélyű, kedves, törődő embernek ismertem magam, de az utóbbi 1-2 évben olyan indulatos vagyok, olyan üvöltözést rendezek időnként-néha apróségok miatt- a gyerekekkel, olyan pattanós-idegesen reagálok mindenre, hogy nem ismerek magamra. Az önútálat, amit emiatt érzek nem segít ám leküzdeni, sőt! Magnéziumot szedek, meg néha, ha front van, akkor gyógynövényes nyugitablettát, de nem sokat érnek. Mikor nagynéha nem vagyok idegbeteg, akkor humorral, lazán kezelem azokat a napi gondokat, amiket máskor artikulátlan hangon üvöltve. Mit csináljak? Biztosan érzem, hogy ez nem vezet jóra.:(
válasza:
válasza:Hát hallod, ezt biztos nem volt könnyű még így anonim módon sem kimondani magadról. Már ez egy jó nagy lépés előre:)
Szerintem itt tabletták nem segítenek. Úgy érzem a leírásodból, hogy valami hiányzik az életedből a családod mellett.
Talán otthon vagy még a gyerekekkel? Kellene már valami kis siker, elismerés, valami, ami megelégedettséget ad?
Még otthon vagyok a gyerekekkel, de sikerélményből ők rengeteget adnak, és szülés előtt egy karriert "végigjértam", nincs bennem kielégítetlen ambíció egyenlőre. A súlyfölösleg tényleg gyilkos stresszgenerátor, hiszen minden alkalommal, mikor nem ugrom fel elég gyorsan, nem vagyok elég lelkes a labdázásban, haragszom magamra, és mikor bevonz a hűtő, üvölteni tudnék...de inkább eszem. Most is.
Az önuralom hiánya evésben, pénzköltésben, ordításban mindenhol ott van. De hová lett? Régen is volt ezzel gond, akkor is ettem, cigarettáztam, de mikor terhesen bármelyikről le kellett mondanom, az ment. Nem gyújtottam rá öt éve, és terhességi diabétesz miatt három hónapig erős diétát tartottam, szülésig le is ment 20 kiló. Aztán fél év alatt vissza. nem tudom hol lehetne leállítani ezt az egész folyamatot, olyan mintha öngerjesztő lenne a dolog. Ha valahol megálljt parancsolok magamnak, a többi terület azonnal romlani kezd. Olyan, mintha az egész életemet, a közepén magammal meg kellen változtatni, de a tapasztalatom szerint a személyiség ellenáll a gyökeres változásnak, rugalmasan visszapattan az eredeti mederbe. Hiába mondom, hogy holnaptól diétásan eszek-főzök, okosan költök, érvelek, nem ripakodok, és nyugodt maradok, SOHA nem visítozok, valahogy csak a hűtő, vagy bolt, vagy gyerekszoba ajtóig tart az elhatározás.
Pffff...bocs, ez kicsit sok volt. De nem tudom hogy tudnék erőt szerezni ezekhez a dolgokhoz.:(
válasza: válasza:Egészen más akkor összeszedetten viselkedni, amikor különösen fontos dologról van szó -pl. terhességi diabétesz-, és más a helyzet, ha „csak úgy” általában volna ez elvárás magunkkal szemben, lényegében tét nélkül.
„Nyomoznod” kéne. Azaz feltenni magadnak azokat a kérdéseket, amik segítségével felderítheted, hogy mi nem kerek az életedben. Mert, amikor az ember lánya jutalmazza/vigasztalja magát evéssel, vásárlással (nekem is ismerős, hajaj), akkor –hiába is tagadni-, valami nincs rendben velünk, körölöttünk. Férjjel, gyerekneveléssel (jó anya vagyok-e), anyagiakkal, anyóssal, lakhatással, munkahellyel (visszavárnak-e)…
A nőkre jellemző inkább, ha valami gond van körülöttnük, akkor elsősorban önmagunkat hibáztatjuk, ostorozzuk. Ezért keresünk egy kis vigaszt a hűtő környékén, és egyre nő a bánatháj. Ami újabb ok a boldogtalanságra, és már benne is vagyunk nyakig abban a bizonyos ördögi körben.
Szerintem leginkább akkor bírunk ellenállni a finom falatoknak, ha van kiért, miért, ha jön közben egy apró pozitív visszajelzés. (Habár dr. Csernus szerint ne azért változzunk, hogy ezért lelki simogatást kapjunk, de én már csak ilyen gyarló vagyok:))
Úgy látom egészen fejlett önkritikával vagy megáldva, szerintem sikerülni fog felderíteni, mi a te gyenge pontod. Ezzel kéne szembenézned. Aztán valamit tenned.
Ja! És ne bántsd magad annyit. Ülj már le egyszer és írjad össze azokat a tulajdonságaidat, amiket jónak tartasz magadban, legalább tizet. Az egyensúly érdekében tíz rosszat is összegyűjthetsz -ha tudsz:)-, aztán vesd össze őket! (Mert hogy lehet egy napon említeni azt, hogy bármikor ugrassz, amint szüksége van rád a gyerekeknek, azzal, hogy mondjuk rád férne egy fogyókúra. Ráadásul előbbi állandó tulajdonsága a személyiségnek, utóbbi meg változtatható:). Visszaemlékezni pedig nem arra fognak a gyerekek, hogy de karcsú volt anya, hanem arra, hogy milyen jókat játszott velünk!)
válasza:Előre bocsátom: Nem gúnyolódom, vagy viccelődöm!
Én is így voltam, kb. A doki nyugi tablettát írt fel, de utáltam a gondolatot, hogy gyógyszert szedjek, rászokás, stb. Egyik alkalommal barátnőm megkérdezte: Szexuális élet rendben? Hát hogy lenne rendben hulla fáradtan, még ha általában "eredménnyel" is zárult az együttlét? Elég gyakori? Hogyne, elég gyakori nekem, örülök ha végre aludhatok.. Na de olyan szinten fáradt voltam, hogy amikor ágyba kerültem, már szinte aludtam is. Amikor közeledett a férjem, gyorsan túl akartam lenni rajta, végre aludhassak, aztán vagy sikerült kielégülnöm, vagy nem, őszintén szólva nem is érdekelt. De egyszer csak beugrott, hogy miért ne próbáljam meg kezelni magam. Programomba iktattam a maszturbálást. Ismétlem, nem kamuzok, nem viccelek. Nap közben, amikor nem voltam fáradt. Eleinte minden nap, aztán csak kétnaponta, függetlenül attól, hogy szexeltünk-e a férjemmel. Utána már egyre ritkábban. Tehát nem volt a férjemmel baj, nem erről van szó, hanem egyszerűen feszültségoldónak használtam a maszturbálást. Félrevonultam a fürdőszobába délután, és hajrá. Használt. Hamar leszoktam az üvöltözésről, és tényleg nem voltam annyira ingerelhető. Ez sok évvel ezelőtt volt. Ma mondjuk, az idejét nem tudom, mikor csináltam utoljára, nem volt rá szükség, de semmi rossz érzésem nincs ezzel kapcsolatban. Tehát hogyha nincs baj a szexuális életetekkel, akkor is hasznos lehet, jobb, mint nyugitablettát szedni.
válasza:"szinte minden este elalvás előtt elképzeltem ,hogy meghalok,megszökve az élet elől, és megkönnyebbülés volt" - nem vagyok szakember, de azért ez kemény dolog, ok nélkül nem jut ilyesmi az ember eszébe. Szerintem a túsúllyal való elégedetlenség csak a felszín, a valódi problémát meg eltemetted jó mélyre. És talán nem is a mában kell keresned, hanem a múltban, talán a gyerekkorodban.
Ráadásul túlságosan maximalista vagy. Lehetetlen minden téren tökéletesnek lenni!!! Engedd meg magadnak a hibázás lehetőségét is:)
Javult már a helyzet a kérdésed óta?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!