Szerintetek a pszihológusok tudnak segíteni, vagy gyógyszer?

Szia,menj pszichiáterhez,valami hangulatjavító kellene,ez a szintű lehangoltság mindenképp indokolja.

Ha esetleg kapsz rá gyógyszert,az első 3-5 hétben még nem használ,ezt sokszor nem mondják el,a beteg meg azt hiszi,nem használ,vagy rosszul van tőle és abbahagyja. Utána jobban érzi magát a legtöbb beteg sokkal.

A gyógyszer tüneti kezelés, vagy segít, vagy nem, lehetnek komoly mellékhatásai, stb.

Az egy dolog, hogy jelenleg nem látod a változás lehetőségét, pont ez okozza a depressziót - ez ugyanis egy beszűkült tudatállapot. Az ember ilyenkor csak a tornyosuló akadályt látja, azt nem, hogy meg is lehetne kerülni. Mert mindig van másik út, csak beszűkült tudatállapotban azt nem látjuk.

Hogy miben tud segíteni a terápia? Nos, amit te jelenleg problémának látsz, az a jéghegy csúcsa. A felszín alatt ott lapul minden, ami azt a problémát okozza: a személyiséged, az önértékelésed, a korlátozó hiedelmeid, a gyermekkorod óta elsajátított és rögzült hibás sémáid. Ilyen alapokkal a probléma valóban megoldhatatlan. A terápia azonban nem a jéghegy csúcsával foglalkozik, hanem az alapokkal. Átdolgozza a személyiségstruktúrát, növeli az önértékelést, megváltoztatja az önmagunkhoz és a világhoz való viszonyunkat. És amikor ez megtörténik, akkor a probléma hirtelen kezelhető válik. Nem a probléma a leküzdhetetlen, hanem TE nem tudod megoldani. A terápiával azonban változik az a személy, akinek a problémát meg kell oldani, és ez a másik személy már meg tudja oldani.

Na ez az, amire a gyógyszer valóban nem képes. Az csak eltompítja az agyad, hogy ne vegyél tudomást a problémáról. Attól még ott lesz, csak nem foglalkozol vele... A terápia viszont lehetővé teszi, hogy kezelhető legyen.

2#. Antidepresszáns nem tompít,illetve nem ez a célja,a legtöbb SSRI inkább pörget,a dopaminerg,noradrenerg szerek meg még inkább.

Sokan összekeverik a problémákat az endogén depresszióval,ami gyógyszer nélkül reménytelen(nem nyugtatóra gondolok).

# 3: Bocsánat, rosszul fogalmaztam: valóban nem tompít, de azt tartom, hogy eltereli a figyelmet a problémáról. Szedtem SSRI-típusú antidepresszánst, nekem az a tapasztalatom vele, hogy csak arra jó, hogy ne vegyek tudomást a problémáimról, amikkel egyébként meg kellene küzdenem.

Életem során kétszer volt endogén depressziós epizódom (mindkettő hosszan, több mint fél éven keresztül állt fenn, fokozatosan súlyosbodva). Első alkalommal pszichiáter kezelt antidepresszánssal és rövid terápiával. Saját kérésemre álltam le a gyógyszerrel, fokozatosan, mert úgy éreztem, többet árt, mint használ. A terápia átmeneti javulást hozott, de évek múlva visszatért a problémám.

Akkor már pszichológushoz fordultam, többek között pont azért, mert nem akartam antidepresszánst szedni. Nem múló hangulatzavarról volt szó, hanem akkor már szinte csak vegetáltam. A terápia önmagában is segített! Nem bántam meg, hogy ezt az utat választottam, és ezúttal hosszúterápián vettem részt (3 év volt), de sikerült mélyen átdolgozni a személyiségstuktúrámat. Meggyőződésem, hogy már a depresszióra való hajlamom is a múlté, hiszen a változások révén már egészen másképp viszonyulok a problémákhoz, mint korábban. Már mindent csírájában érzékelek és kezelek, el se tud jutni olyan szintre, hogy depressziót okozzon.

Részben egyetértek,mert valóban hasznos a pszichoterápia,ez a rész stimmel,aláírom. Főleg,ha csoportosan,a beteget a környezetéből kiragadva,szakértelemmel történik.

De: a súlyos,fetrengő,rosszullétes beteget nagyon rossz közérzet,levertség esetén fel kell hozni a terápiához,ha agonizál a szenvedéstől,nem eszik,nem alszik,nem tud lábra állni,ott gyógyszer kell először.