Társfüggőség? Borderline? Depresszió? Melyik lehet?

A pszichológus legalább abban tud segíteni, hogy megmondja, mi ez.

Én társfüggőségre gondolok, mert ha a párod veled van, akkor mindenképp boldog vagy, és amikor nincs, akkor kezdődnek a negatív dolgaid.

Egyértelműen társfüggőség, én ugyan ezt jártam végig. Egy barátnőm volt (szimpla barát, én is lány vagyok). Röviden nagyon szerettem, ugyan így függtem tőle, utáltam mikor a többi barátjával volt. Elkezdett hanyagolni és érzelmileg bántani, de én akkoris próbálkoztam és mondtam, hogy szeretem. Ilyen esetek közben gyakran rámtört a pánikroham (borderline, társfüggő, pánikbeteg combo vagyok). A kapcsolat utolsó két hónapjában kb hetente volt 1-2 rohamom, néha álomból felébredve is. Mondanom se kell gondolom, hogy miatta nem is barátkoztam másokkal, nekem elég volt ő. 2 hónapig tartottak a gyakori rohamok és a sírógörcsök és volt 2 öngyilkossági kísérlet. Őszintén szólva nem tudom most mi lenne, engem az mentett meg, hogy volt/van egy évfolyamtársam akitől addig távolságot tartottam, pedig mindig tudtam, hogy borzasztóan rendes lány. Sose meséltem el ezt így neki, csak a lényeget tudja. Nem is kértem sose a segítségét, hogy húzzon ki a depresszióból (ő is az amúgy + borderline szóval megértjük egymást). Egyszerűen csak egyre többet kerestem a társaságát aminek örült, ekkor már a sok roham végleg megölte a szeretetem az előző barátom felé. Azt a rengeteg dolgot pedig, amitől már szinte egyáltalán nem vagyok társfüggő, mind a mostani barátnőmtől tanultam. Vagyis inkább ellestem. Azóta (kb idén március óta) nem volt rohamom és kevesebbet is szorongok társas dolgok miatt. Most így "tisztább elmével" olyasmit tanácsolnék, hogy keress valaki olyat aki megérti ezt a dolgot, vannak haverjai akikkel együtt szokott szórakozni, mert könnyebb elfogadnod őket hogyha már vannak neki mintsem ha nincs és idő közben kellene megbarátkozni a dologgal hogy mások is vannak. Ne akard megfojtani a szereteteddel. Amikor másokkal találkozik gondolj arra, hogy mindenkinek, ahogy neki is, szüksége van a társas érintkezésre. Ha valóban szeret téged, akkor a szeretetéből mindig fog neked annyit adni és fog jutni is, amennyit igényelsz. Szerezz megértő barátokat, olynokat akiktől érzelmileg nem fügsz, de csinálsz velü k programokat néha-néha, ezzel is "gyakorlod" azt, hogy ne utáld amikor a párod másokkal van. Ha épp nincs veled higyj abban, hogy akkoris szeret, a pánikrohamok és szorongások ráérnek akkor is, ha kiderül hogy nem szeret vagy el akar hagyni. Valószínűleg akkor nekem is lennének megint, de addig nem érzem, hogy előfurdalhatna ilyesmi. És próbálj meg élvezni dolgokat egyedül is. Emlékszem, hogy nekem még egy új filmet se volt kedvem megnézni nélküle. Ezeket mind tapasztalatból javasoltam, remélem segít valamit.

És még valami, egy kutya is segíthet akár. Nekem 4 hónapja van egy kölyök akitám, naponta 2-3 órákat sétálok vele, és bizony emiatt sok emberrel beszélgetek is, kutyásokkal többet is. Engem ez is segített a szociális helyrerázódásban, megmutatja, hogy milyen sok emberrel lehet értelmesen, tartalmasan beszélni, nem csak egyvalakivel. (Amúgy én még legbelül félek, hogy valamennyire társfüggő vagyok, de érzem magamon a nagy változást)