Mit kéne csinálnom, hogy ne kapjak idegösszeomlást?

Nagyon sajnálom. Őszinte részvétem! Pszichológus, pszichiáter tud segíteni. Ha hirtelen nincs, akkor a háziorvos is. Önkárosító gondolatok, késztetések esetén ki lehet hívni a mentőket is, vagy kórházba bemenni, akár az ügyeletre, sürgősségire. Vannak ingyenes lelkisegély vonalak, bármikor hívhatóak, és családsegítő szolgálatok.

Addig beszéld ki magadat, akár itt is, vagy keress sorstársakat. Kitartás, jobbulást!

Nagyon sajnálom, részvétem!

Ilyen helyzetben, csak Isten tud segíteni. Olvasd el az alábbi linken, hogy hozzád hasonló helyzetben lévő embereknek Jézus hogyan segített.

"Drága Gyermekem!

1. Részben miattad, miattatok haltak meg gyermekeitek. Nem olyan értelemben, hogy te okoztad volna, hanem olyan értelemben, hogy rádöbbenjetek: életetek célja nem lehet sem gyermek, sem unoka! Egyedül az lehet minden ember életének célja, hogy szabaddá váljon mindentől és mindenkitől! Csak benső szabadsággal lehet helyesen szeretni! A megkötözöttség mindig elköt a benső békétől, a boldogságtól, tehát Tőlem! Csak ahol a szabadság, ott él a LÉLEK (2. Kor. 3:17)! "

"Valójában neked sem gyermeked, sem unokád nincs, és nem is volt! Egy gyermek mondhatja valakinek, hogy az az ő anyja, de egy anya nem mondhatja, hogy az ő gyermeke! Azért van ez így, mert a gyermek választja meg szüleit, tehát mondhatja, hogy az övé az a szülő, hisz magának választotta. De egy szülő nem mondhatja, hogy övé a gyermek, csak azt, hogy kapott egy gyermeket azért, hogy felnevelje, azért, hogy a földi életben gondozza úgy, ahogy tudja, de a gyermek az Istené!"

[link]

Szia! Ha gondolod, beszélhetünk online, Skype-on is akár.

Egyéb okokból nem írnék publikusan részleteket, csak annyit, hogy mostanában kezdünk talpra állni egy kisgyerek elvesztése után, így azon a ponton valóban együtt tudok érezni veled...

Nagyon sok erőt kívánok Neked, Nektek!

Kedves kérdező!

Először is őszinte részvétem!

Szerintem elsősorban koncentrálj a terhességre, arra, hogy egészséges legyen a baba! Ha mást kiutat nem is látsz, gondolj arra, hogy érte érdemes élni!

Ha pedig nem tudod kibeszélni a problémát senkinek, vezess naplót! Lehet, hogy így túl naiv ötletnek hangzik, de sokat tud segíteni neked is, és a későbbiekben esetlegesen a pszichológusodnak is, ha látja, hogyan változik a hangulatod napról napra, hétről hétre. A pszichológus egyébként szükséges lehet, annyi, hogy kezdetben nem a megfelelő szakembert választottad, de a pszichológus elsősorban azért van, hogy beszélhess vele!

Remélem, legalább egy kicsit segíthettem!

Kitartást és jobbulást! :)