Valaki ismer egy jó pszichológust aki kenyszerbetegsegekkel foglalkozik? Esetleg aki kigyógyult a trichotillomániából az segítene?

A tudósok szerint:

"...A ~[⇑], vagyis a hajszálak kényszeres tépkedése, már gyakrabban előforduló jelenség, és szintén nagy kiterjedésű hajvesztést okozhat. A hátterében legtöbbször pszichés okok húzódhatnak, mint pl.: nyugtalanság, szégyenérzet, csalódottság, érzelmi megrázkódtatás."

Ilyen nekem is volt 20 éves korom körül és a fent leírt pszihés okok is. Csak éppen én nem úgy vettem észre, hogy lenne bármi összefüggés.

A megoldás számomra nem a pszichológust jelentette, az emberek "okos" megnyilvánulásai még kevésbé. Egyszerűen én olyan ember voltam mindig is, hogy eszembe sem jutott másokkal kibabrálni, csakis azért mert megtehetem. De ezt mások viszont MINDIG kihasználták. Én folyton csak másokon segítek függetlenül attól, hogy milyen emberek, de ugyanazok az emberek cserében próbálnak eltaposni. Mert megtehetik.

Na ez az amire az okoskodások hatástalanok voltak. És egy olyan pszichológus, orvos, aki könyvekből tanulja, hogy milyen elnyomottnak lenni, sajnos nem tud segíteni.

Egyetlen megoldás volt mindig is: Életmódváltás. Pontosabban nagyobb elővigyázatosság másokkal szemben, vagyis a "most már mással szúrjatok ki" bekeményítés, ill. a "le-sza-rom pirula" tudatos használata.

Leegyszerűsítve: mindent azzal a felfogással oldottam meg, hogy ez az én életem, tudom, hogy mik a céljaim és csak a céljaim érdekelnek. Így minden érzelmi megrázkódtatás és egyéb pszichés oknak nevezett akármi konkrétan megy is a kukába...

Nem tudom, mi az a trichotillománia. De kényszerbetegségre az alábbi kezelést javaslom:

[link]

(Nem én vagyok ő, mielőtt azt hiszed. :) De nekem is van kényszerbetegségem. Kérlek, ne írj privátot, nem szeretnék beszélgetni.)

#1-es

Ugyanígy bánik velem is mindenki és ugyanígy döntöttem én is h ez az én életem, nem fogok minden erőszaknak "behódolni". Valóban ez az egyetlen általam ismert út a kitörésre.