Mit tegyek? Ez már sirlamas.

Már nem bírom. Sírok esténként, annyira kivagyok. A hitem megrendült. Nyolcadikos vagyok. Elismerem, hogy még a problémáim bolhával egyenlőek, de ez... Jönnek a vizsgák. Az még hagyján, de öt félévi közeleg ebben a hónapban. Oldalakat kell tanulni. Nekem ebben a hónapban felvételi lesz a teológiára. Oda is 10 ének, 20 történet kell. Tanulgatom azokat is. De egyszerre nem tudok megfelelni a tanároknak is. Iskolából hazajövök, már annyira lefárasztanak ott. Tanulok másnapra, eszek, zuhanyzok, kezdek is neki a történeteknek. Azt is alig bírom, mert már kedvem sincs. Mindig mondom magamban, hogy Isten velem van, megsegít, de amekkora hitem volt, most annyira kicsi lett. Teljesen közömbös lettem. Gondoltam arra, hogy iskolából haza sem jövök. Inkább elmegyek valahova, csak messze az iskolától.

Mindegyik tanár azt hiszi, hogy csak az ő tantárgya van. Ha azt mondod, hogy nem tudtál tanulni, mert felvételire is tanulnod kell, kifogásnak veszik.

Úgy érzem, hogy nekem nagyon hiányzik egy pszichológus, akivel el tudnék beszélgetni.