Minden pillanatban erős kèsztetèst èrzek az öngyilkossàgra. Hogy lendüljek ezen tùl?

Igen,23 éves voltam.Értéktelennek éreztem az életem,önmagamat jelentéktelennek, öngyilkosságot fontolgattam.Azt így nyilvánosan nem írom le hogy mi segített, mert vitát generálna. Elég annyi, hogy felismertem mennyi fölösleges energiát pazaroltam el a múltbeli kudarcaimra,önmagam ostorozására.

És a problémáimat vizsgálgatva rájöttem hogy a legtöbbet én magam generáltam saját magam számára.

Úgyszintén arra is hogy az élet egy ajándék és önmagában értékes.

Erre akkor ébredtem rá amikor a sok magamra aggatott önkép mögött rátaláltam az igazi önmagamra.Olyan érzés volt mintha bukfencet vetettem volna.Minden lelassult,sok dolog értelmét vesztette,míg amit lenéztem vagy kinevettem,hirtelen mélyebb értelmet nyertek.

Többé már nem érdekelt ki mit gondol rólam, csak az számított hogy tudtam,mennyit érek, mit akarok és hogy nyitottan álltam a jövőhöz.Minden amiben ki tudsz teljesedni, bokdogabbá,tudatosabbá tesz, azt ne vesd el.Fogadd el önmagad és másokat.De ugyanakkor keresd azokat akik önmagadért szeretnek és azokat sem kell eltaszítanod akik nem értenek meg mindig, viszont a javadat akarják.Tanulj a múltból,cselekedj a jelenben a te saját ritmusod,legbelső intuícióid szerint.Ha jó magokat vetsz el,azok gyönyörű fákká nőnek majd a jövőben.

De mindig van lehetősêg hogy rá,-vagy visszatalálj az Utadra.És mindig van egy segítő kéz a közelben amikor valóban szükséged van rá.

Az öngyilkosság ostobaság.Az élet túl értékes ahhoz.Te túl értékes vagy ahhoz.