Miért vagyok ilyen?

Igyekszem viszonylag összefoglalni az esetem. Túlsúlyos vagyok, rendkívül kevés önbizalommal. Gyermekkoromban folyton azt hallgattam anyámtól, hogy ha nem fogyok le, senkinek sem fogok kelleni. Általános és középiskolában folyamatosan értek atrocitások a súlyom miatt. Később kiderült, hogy pcos áll a háttérben. Igazából nem ez a lényeg, de hozzátartozik a dologhoz. Elég régóta érzem azt, hogy nem lesz semmi belőlem, hiába van munkahelyem jelenleg. Úgy érzem tényleg nem fogok kelleni soha senkinek és egyedül fogok meghalni. Sőt, gyakran jut eszembe, hogy fiatalon halok meg, nem fogom az ötvenet sem megérni. Nincsenek barátaim, nincsen párom, nincsen senkim, akinek ezt elmondhatom. A szüleimnek ezt már próbáltam, de annyi volt a válasz, hogy ez csak hiszti meg ha elhatározom magam, akkor nem lesz így. Hiába mondtam, hogy ez azért nem ilyen egyszerű. Mostanában előfordult, hogy sütöttem valamit olajban és gondoltam kipróbálom milyen érzés, ha forró olajat csepegtetek a csuklómra és szégyellem bevallani, de tetszett... Annyira jó volt, hogy nem lelkileg szenvedek, mert a fizikai fájdalom, amit kiváltott belőlem ez a cselekedet elfeledtette velem. Nem tudom miért van ez vagy hogy mit tudnék vele kezdeni, de érzem, hogy kezdek begolyózni.. Mit tegyek?

24/L