Olyan mintha más lennék, mint a többiek?

Én is hasonlóan működöm. Egyenesen fóbiám van a szociális megnyilvánulásoktól. Nem vagyok antiszociális ezt a legeslegnagyob magabiztossággal mondhatom, alapvetően kedves és barátságos vagyok mindenkivel és nincs ellenemre a társaság. De....Amikor kevésbé komfortos társaságban vagyok és nincs annyira meg a közös hang egyszerűen képtelen vagyok mit mondani csak hallgatom amit mások mondanak. Ha pl reggel meglátom, hogy az egyik kolléga ott áll a buszmegállóban akkor inkább "elbújok" (elszaladok még boltba stb) hogy ne együtt menjünk munkába mert az a 20 percnyi kínos csend megőrjít és mindig ott van a fejemben, hogy csak rajtam áll, hogy nem beszélgetünk, de képtelen vagyok rá. Ha meg esetleg mégis és valamit hosszabban akarok mondani akkor mindig észreveszem, hogy nagyon kell gondolkodnom mit is akarok mondani, néha van hogy egymás után 5x is elismétlek egy szót mire eszembe jut hogy mi lesz a következő és né ha eléggé odanemillő szavakat használok "idegességemben" ami hasonlít jelentésben, de mégsem pont ugyanazt jelenti és ettől már hülyén hangzik a mondat. Ez olyanokkal nem esik meg akiket jól ismerek és érzem a kapcsolatot, csak az "ismerős" szintű emberekkel pl kollégák ilyesmi. Hogy ez mitől van és mit lehet ez ellen tenni, nos fogalmam sincs, de a lényeg nem vagy ezzel egyedül.