Hölgyeim, ti beszélgetnétek vagy beszéltetek már fiúval a menzeszetekről?

Nem beszéltem soha, ahogy nővel sem, maximum megemlítettem, hogy sajnálom azt, akinek bármi gondot okoz, mert nekem semmit, ez ilyen informatív dolog. De amúgy még magammal sem beszélek róla, minek? Van és kész. Ha problémás lenne és nem lennék orvosfóbiás, akkor keresnék egy jó orvost és vele beszélnék róla, ennyi.

A másik fél neme nem zavar, persze egy férfinak többnyire kevesebb rálátása van (persze lehet olvasott), de ha arra utaló jelek vannak, hogy ez fura fétis vagy egyéb nekem természetellenes érdeklődés, akkor bezáródnék, mint egy kagyló. A puszta érdeklődést megértem, én is rém kíváncsi fajta vagyok.

Az összes párommal szóba került már, de gondolom ez nem olyan ritka dolog. Szexuális élet és a gyerekvállalás miatt is szóba kerül rendszeresen.

Apám látott görcsölve sírva szenvedni, sőt más nőgyógyászati betegségemről is tud, ami nekem szenvedést okoz illetve ami kihatással lehet arra hogy lehet e gyerekem egyáltalán. Többek között azért tud ezekről mert még együtt élek a szüleimmel és elkerülhetetlen hogy lásson ilyen mélypontjaim közben vagy hallja ahogy jajgatok.

Ezeken túl mikor többségében nők vagyunk de ott van egy fiú unokatesónk is akkor is ugyanúgy beszélünk róla, hiszen felnőtt férfiként nem olyan meglepő számára.

Nyilván az intimebb vagy gusztustalan részletekbe nem megyünk bele soha.

De pl a párom már nyomkodott ki gennyet bartholin mirigy tályogomból. Na az undorító volt de azóta 100 x akkora hős a szememben.

4lànnyal éltem egy albérletben2,5 évet kaptam egy Anita nevet....Baràtnőmmel nyìltan beszèltünk erről kettesben. De a többieknél ha fél füllel halottam valami "ilyesmiről " annyit mondtak most legyek Anita! Volt , hogy exem volt a megrendelő de másiknak is vittem haza tampont....

Mindig is nyitott voltam a témàra 10éves koromtòl sok lànybaràtom volt. Sajnos kitapostam az utat a friendzoneba kerűléshez ahogy itt divat mondani.