Valami baj van velem? Szörnyű dolgot csinaltam. Tanácsokat kérek és véleményeket. Ne kimeljenek.

Úgy fogalmaztál, hogy a PÁRODNAK sikerült házat találnia.

Továbbá, hogy "máshova SE akarsz menni".

Megnézted te is előzetesen a házat? Alaposan?

Ha igen, akkor tetszett?

Eltervezted már, melyik helyiség hogy fog kinézni, mire fogjátok használni, tehát "rendezkedtél" fejben?

Ha voltak hibái, vagy ami nem tetszett, megbeszéltétek, hogy ezeket hogy lehet javítani, átalakítani?

Vagy ha nem tetszett, akkor mondtad ezt neki, megbeszéltétek?

Megvette/megvettétek, mert "nincs jobb" vagy "valami kell"?

Sajnos egy hirtelen és/vagy rossz döntés okozhat ilyet.

Én is laktam olyan lakásban, amit az első perctől fogva utáltam. Kénytelen voltam odamenni, mert az előző lakás, amit béreltem (és nagyon szerettem), csak egy évre szólt, és nem volt lehetőség hosszabbításra.

Egyszerűen nem volt más kiadó lakás azon a környéken akkor, másik városrészbe meg nem akartam menni, így nem volt más választásom.

Az előző lakás tulajdonosával nem akartam kiszúrni, hogy nem költözöm ki a szerződés lejártakor - nem tudott volna mit tenni, a jogi procedúra hosszadalmas; de jó viszonyban voltunk előtte, nem akartam elrontani, még ha nem is volt veszíteni valóm. Inkább bevállaltam ideiglenesen azt a "pusztulat lakást" (műszakilag nem volt baja, csak nagyon régimódi volt minden, meg sötét stb.).

Pár napig én is sírtam, de ugye nekem nem volt lehetőségem visszamenni; és az tartotta bennem a lelket, hogy csak rövid ideig kell kibírnom ott. Persze minden nap egy örökkévalóságnak tűnt, de aztán két és fél hónap múlva már költöztem is tovább.

Szóval ha ilyesmi a baj, akkor beszéljétek meg a lehetőségeket, hogy hogyan tudtok mielőbb továbblépni.

Ha nem, akkor viszont az lehet, amit az előző válaszolók írtak, és akkor keress egy pszichológust mielőbb, mert ez az állapot sem neked, sem a babának nem jó.