Eltört mind a két lábam. A bált még műteni is kellett. Ti mit csináltatok amikor eltört a lábatok hogy ne unatkozzatok?

Hogy tört el mind a kettő?

Olvass, TV-z, netezz, nézz DVD-ket, chat-elj.

Hát figyelj.. megértem min mész keresztül. Tudom, hogy nehéz, mert kiszolgáltatott vagy, segítségre szorulsz. Egyre gondolj: meg fognak gyógyulni a lábaid!

A kórház után azt se tudtam, mihez fogok kezdeni itthon, anyukám segített a fürdésnél is.. Már sajnáltam őt is, de neki ez nem volt megterhelő, és fordított helyzetben ugyanezt tettem volna. Az emeleten van a szobám, de kórház után másnap mondom, nem érdekel, felmegyek. Napról napra tapasztaltam ki, mit, hogy csináljak. Napról napra jobban is voltam, főleg, ha lefoglaltam magam és nem a balesetemen és a körülményeken rágódtam.

Még volt, hogy minden nap más sminket csináltam magamnak, de arra is ráuntam idővel. Az elején teszteket töltöttem ki a neten. Inkább tanulj, olvass, foglald le az agyad, mert egy idő után tényleg sok lesz az otthonlétből. Vagy pedig még ezek a kreatív dolgok is lefoglalnak. Én ezeket a száraztésztás díszeket néztem ki, csak még be kell hozzá szerezni mindent. Kézügyességem szinte nulla, de van idő gyakorolni és lesz amilyen lesz. :) Te is csinálj valami ilyesmit, sajnos sok lehetőséged nincs. Szeretek emberek között lenni, jönni-menni, ezt kész büntetésnek éreztem. De most ez van, mást is kipróbálok. Néha jönnek barátnők, de ők is dolgoznak, családjuk van, stb.. Hívd el a barátaidat, legalább lesz egy kicsit társaságod és fel is vidítanak, valamint a figyelmedet is elterelik.

Én eltörtem a fekvőgipszemet. :) Bár nekem csak az egyik lábamon volt, tehát korlátozottan tudtam volna mozogni.

Mivel iskolába jártam, tanultam (készültem az OKTV-re, amin végül nem tudtam részt venni), nyelvet gyakoroltam, készültem én is a karácsonyra, olvastam, gyöngyöt fűztem, írtam.