Mi lehet a bokámmal? Súlyos a problémám is lehet? (többi lent)

Én nem vagyok szakorvos. Annyit viszont biztosra tudok, hogy ez traumatológia.

A melegség kiemelése furcsa, de lényegtelen.

A kérdésre válaszolva:

Nekem az egyik sógorom ortopéd szakorvos. Találkozott már hasonlóval praxisa alatt. Látatlanban ugyan nem tud teljes körű véleményt adni, de a leírtak alapján szerinte az biztos, hogy nem ficam, hiszen a ficam esetében az ízület kiugrik a helyéről és már az első pillanatban sem tudtál volna ráállni. Sajnos viszont vannak olyan törések, amelyeknél akár napokat, heteket sőt hónapokat is el tudsz járkálni.

Szóval mielőbb menj el orvoshoz vele, mert csak magaddal szúrsz ki ha húzod az időt és esetleg tovább erőlteted.

Hát nem tudom,szerintem az sem kizárt hogy megrepedt a csont.

Kitartást, amint tudsz menjetek az ügyeletre :)

ui: Még most is lehet szép hétvégétek ;)

Pontosan ugyanez történt velem lassan három hete. Másnap elmentem (vitettem magam autóval, te se gyalogolj, ha nem muszáj!) egy kórház traumatológia osztályára, ott megvizsgálták, röntgenezték, és kiderült, hogy csak rándulás, nem törés és nem szakadt el semmi. Valószínűleg veled is ez van, de valahogy el kéne jutnod orvoshoz. Az orvos nekem azt mondta, pár napig borogassam hideg vízzel, polcoljam fel, utána Flector gélt használjak, és ha később van panasz, menjek vissza. Ez egy pénteki nap volt és nem mondta se azt, hogy mehetek dolgozni meg azt se, hogy tilos, úgyhogy hétvégén pihentem, utána hétfőtől péntekig bejártam bicegve dolgozni, de ezt nagyon megbántam. Szerintem ha nem muszáj, ne járj a sérült lábadon egy hétig. Azon a héten, amikor bejártam dolgozni a lábamon, péntekre már iszonyúan fájt, ahelyett, hogy javult volna, úgyhogy szerintem ez hülyeség volt részemről. Azóta (több mint két hete) nagyon kímélem, itthon fél lábon ugrálok, felpolcolom, amikor ülök, dolgozni meg autóval vittek, plusz kaptam kölcsön két könyökmankót, azokra támaszkodva járkáltam az irodában meg amennyit az utcán kellett. Így is lassan múlik a fájdalom és voltak közben visszaesések, amikor nagyon fájt nem tudom mitől, de összességében úgy érzem, hogy most már jobb, bár még mindig fáj, ha óvatosan próbálok ránehezedni. Most azon gondolkozok, hogy visszamenjek-e orvoshoz az ünnep után vagy ne de beszerezzek egy bokarögzítőt és abban járjak, amíg meg nem gyógyul. Egyelőre nem merek nekiállni járni rajta, nehogy megint rosszabb legyen.

Éppen ki akartam írni kérdést ebben a témában, úgy találtam meg a kérdésed. Jobbulást! :)

Remélem mielőbb elmész vele orvoshoz.

Az unokaöcsém bő 1 évvel ezelőtt járt hasonlóan. De Ő kicsivel több mint 1 hónapig nem, hogy nem ment el orvoshoz vele, de nem is igazán pihentette. Otthon sem szólt, pedig maga a sérülés otthon történt (de a nagybátyámék már korábban elmentek dolgozni). A baleset is csak azért történt mert kicsit elaludt reggel és így sietnie kellett. Én is, majd 1 hónap után véletlen vettem észre, hogy valami nem stimmel(het) a jobb bokájával. Az egyik tesi után feltűnően lassan (még nálam is lassabban) öltözött. <pedig mindig az elsők között van, míg én a legutolsó vagyok>

Szóval, amikor én már vettem fel a cipőmet, ő még akkor vette le a tornazokniját. Egy mp-re rápillantottam a bokájára. Akkor láttam, hogy mintha egy kicsit a jobb fel lenne gadadva. Meg is kérdeztem, hogy fáj-e a lába, de ő nemmel válaszolt. Volt még 2 óránk, de fent a 2. emeleten, az L alakú folyosó két végén. Szóval elég sokat kellett gyalogolni és lépcsőzni a tesi után.

Amikor véget ért az utcsó (6.) óránk és mentünk visszafelé a főlépcső irányába, már a folyosó felénél láttam, hogy alig bír menni, így visszább mentem elé és a válamra támaszkodott. Így mentünk a buszhoz. Nekem akkor mondta el, hogy szűk 1 hónapja otthon rosszul lépett és kiment (és megroppant) a bokája és azóta elég rendszeresen előjönnek a fájdalmak, de erről nem tudnak a szülei. És nem is akarja, hogy megtudják, mert nem akar otthon maradni.

Mivel még nem voltak otthon a szülei amikor hazakísértem, megbeséltük, hogy mivel másnap nincs suli, a szüleink meg dolgoznak, így átmegyek segítek Neki egy-két dologba. Ez így történt. Erről is csak később (szombaton) szereztek tudomást róla.

Szombaton, ahogy szüleint előzetesen megbeszélték, ebédre átmentünk hozzájuk. Már ebéd végén jártunk, amikor segített leszedni az asztalt a szüleinek. Egyszer csak, amikor az egyik "forduló" után jött vissza a konyhából az étkezőbe, amikor megint csak rosszul lépett, de felkiáltott, hogy már megint kiment a bokám!

Csend, döbbenet és ijedelem a szüleink arcán. Hogy micsoda? Hogy megint?

Akkor elmondott mindent. A nagybátyám kicsit dühosen meg is jegyezte, hogy miért nem szólt korábban és ő elvitte volna vele orvoshoz. Umokaöcsém azzal védekezett, hogy nem akart a suliból hiányozni.

Az apja akkor rögtön elvitte a legközelebbi ügyeletre, ahol megvizsgálták és kiderült, hogy egy csontdarab letört és másik kettő megrepedt a jobb bokájába.

Az orvostól sem kapott dícsérő szavakat. 2 hét fekvőgipsz, 1 hét járógipsz, 4/5 hét bokarögzítő következett, mire "rendbe jött". (persze) Front változáskor mai napig nagyon fáj neki. Hát mivel tesiken visel(het)i a bokarögzítőt, így utána nem túl sűrűn fájlalja. (De amikor esetleg elfelejti elhozni és nélküle tesizik, akkor az óra végére fel is dagad óravégére a bokája.)

Menj el mielőbb orvoshoz vele, nehogy komolyabb probléma legyen!