Miért változunk?

Szia!

Ahogy előttem írták, az élettapasztalat megváltoztat.

Mindenünk változik: a külsőnk, és a belsőnk is. Jó esetben jobbak leszünk (pozitívabbak, érettebbek, és másként fogjuk látni a dolgokat) mint amilyenek voltunk. Ha nem égünk ki mondjuk.

DE gondolj bele: milyen lenne az, ha sose változnánk?

Jó lenne mindig tini fejjel gondolkodni?

Azt nem írom, hogy gyerekként, mert az jó, ha az ember megtud valamennyit őrizni a gyermeki énjéből.

Bár igen, vannak helyzetek, amikor kifejezetten hátrány éretlenként, túl naivként gondolkodni, cselekedni.

S nem csak a viselkedésünk, de az ízlésünk is változik minden téren, beleértve a ruha viseletet, és a kajákat is. Hogy magamról hozzak egy példát: kifejetetten utáltam gyerekként a kelkáposzta főzeléket, de felnőttként megszerettem. A spenótot, sóskát még mindig nem szeretem, de megeszem ha nagyon éhes vagyok. Erre gyerekként, és fiatalként sem voltam hajlandó.

Ez csak a töredéke, egy ember változásának.

Azért unalmas is lenne, ha sosem változnánk, dacára az életkorunknak. Előfordul, de furcsa, ha valaki túl gyerekesen viselkedik már idősebbként. Olyankor felmerül az emberben, hogy nem megbízható az illető, ha így viselkedik, talán magára sem tud vigyázni, hogy csak egy példát említsek a sok közül.

Egy anya például nem maradhat gyerekesen önző, mert jó esetben a gyereke érdekeit, és szükségleteit a magáé elé helyezi.

Oka van annak, hogy változunk, és ez így természetes, és kell is.