Kényszeresség, dolgok elképzelése. Ebből adódó kényszeres tisztálkodás?

Nekem talán úgy tavaly év tavaszától vannak gondjaim. De csak azzal kezdődött, hogy többet takarítottam itthon. És attól kezdted ijesztővé válni először, amikor már nem voltam megelégedve azzal, hogy hogyan is veszem ki a mosógépből a tisztán mosott ruhákat és hogyan jut el a szárítóhoz. Ha nem voltam benne biztos, hogy nem-e esett e le egy darab is a földre vagy ért hozzá valamihez amit piszkosnak éreztem valamiért, képes voltam azonnal újra kimosni vagy berakni vizesen a szennyesbe újra. Idén súlyosbodtak a dolgok ez a mosási dolog még azért tart, de emellé jöttek újabb dolgok. A tömegközlekedés az egyik rémálmom. Ha kapaszkodnom kell és a kapaszkodón látok valami piszkot akkor már rosszul vagyok mégha nem is a piszkos részt fogom meg csak körülötte. Leülni pedig semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó már jó ideje. Vagy ha a munkahelyemen a papíron van valami barnás piszok egyből a legrosszabbra gondolok. És rosszul vagyok. Rájöttem, hogy az emberi váladékoktól (vizelet, fekália, akár spermium (ez a 3) ) kiborulok, mégha valószínű nem is az. És ha itthon is esetleg valamin találok valamit ami nem fordulhat elő, hogy bárkinek a bármije is lenne mert alapból az előszobában már leveszem a cipőt meg a kinti cuccost és csak a szennyesbe mehet bele. Mindig az jár a fejemben, hogy mi van ha mégis. És annyira erre összpontosítok, hogy már elhiszem és olyan mintha valóság lenne, ez a legrosszabb. Ha csak 1-2 percig foglalkoztatna akkor jó lenne. Emiatt már minden ruhát egy használat után kimosok akár csak otthon használom akár ugye megyek valahova és utána megy is a mosásba. És ez most télen sincs máshogy ugyanis a szövetkabátomat minden használat után eddig kimostam majdnem. Szomorú. Egy használat után piszkosnak érzem. Otthon is amíg nem mosok kezet addig attól félek mihez érek hozzá úgy hogy nem veszem észre de mindig figyelek erre szóval valószínű semmihez. De akkor is idegesít hátha mégis. És mielőtt megfürödnék sokszor kezet kell mosnom, hogy tényleg tiszta kézzel tisztítsam magam. Ja és az egy nagyon nagy gond emellé ráadásul, ha nem vagyok biztos, hogy az adott tevékenységet hogy is vittem végbe, mert lehet nem figyeltem jól (ami nem lehetséges), akkor kényszert érzek, hogy újra meg tegyem pl. az adott kézmosást. A kényszeres kézmosásom ezek miatt nem normális. Hónapok óta nagyon ronda száraz a kezem. Volt olyan is, hogy alig bírtam behajlítani annyira száraz volt. És ki volt repedezve. Akár egymás után többször is megmosom, hogy tuti tiszta legyen. Én is úgy szeretek befeküdni az ágyba, hogy teljesen tisztának érzem magam. És képes vagyok fél óráig ha úgy van KEZETMOSNI. Sőt amikor hazaérek egyből zuhanyzom, mert muszáj. Tisztán érzem magam jól csak itthon. Nem akarom bepiszkolni az otthonom. Még most is jönnek gondolatok. Pl. Ha eszem valamit a Mekiben akkor abba a szendvicsben ki tudja mit raktak. Vagy legutoljára azon gondolkodtam, hogy a tusfürdőben mi lehet ami embertől származhat. És kiborít a tudat, hogy azzal mosakodtam amire ezek a gondolataim vannak. Borzasztó ezeket még írnom is. Ehhez hasonló problémát eddig egy embernél olvastam a kutatásaim alatt. És másnál is félelmetes ilyet olvasni, hogy valakinek ezek a dolgok teszik ki a napjait. Tudom, hogy őrület, de nektek mi a véleményetek erről?