Tudnátok tanácsot adni?

Ne embereknek felelj meg, ne egy kimondott vallásnak, hanem Jézusnak. Szerintem ennél jobb tanácsot nem kaphatsz.

Ha tanácsot akarsz még írj privátba.

"nem vagyok katolikus ... elmentem a templomba misére, végig úgy éreztem, hogy nem sok keresnivalóm van itt ... nem vagyok képes mindenben a katolikusok nézeteit vallani. Szerintetek mit kellene tennem, vagy kezdenem a helyzettel?"

Meg kellene ismerned jobban, hogy mit is tanítanak a katolikusok. Ha eddig nem voltál az, akkor nagyjából fogalmad sincs róla, hogy mikor mi történik a misén és miért, ezért érezted magad kellemetlenül, teljesen természetes, ez ne riasszon el. Azt sem tudod első kézből, hogy mit tanítanak - és főleg hogy mit miért tanítanak úgy, ahogy. Szóval szerintem szánj rá időt, mert nem fog menni egyik napról a másikra, de amit nem katolikusok mondanak arról, hogy a katolikusok mit tanítanak, annak mindig nézz utána, hogy valóban úgy van-e, mert amit mások mondanak, annak a fele sem igaz. ;-)

A legegyszerűbb, a legkézenfekvőbb lenne úgy kezdeni, hogy elkezdenél járni ennek a bizonyos atyának a miséire, és egy csomó mindent megtanulnál a prédikációiból. Valószínűleg az adott templomban van olyan kezdő felnőtteknek való hittan, amire szintén elkezdhetnél járni, amibe menet közben is nyugodtan bármikor bekapcsolódhatnál. (Kb. katekumenátus néven fut, amitől megintcsak frászt kap az ember, de a katolikusok már csak ilyenek: előbb-utóbb nem bírják ki, hogy ne kezdjenek latinul beszélni - ezt el kell nézni nekik. :)) ) Annyi az egész, hogy egy héten egyszer, vagy kéthetente egyszer 1-2 órára összegyűlnek olyanok, mint te, akik nem nőttek bele a katolikus vallásba, és egy hitoktató (akár ez a bizonyos atya, akár más) mesél nekik az egészről, lehet kérdezni bármit, meg lehet beszélni, vitatni a dolgokat. Közben meg majd látod közelebbről, hogy milyen események vannak a plébánia életében (mostanában pl. farsang várható, de mindig vannak kirándulások is, kisebb-nagyobb sütikézős összejövetelek, kézműveskedés, akármi - attól függ, hogy mennyire aktív a plébánia közössége, egyáltalán mekkora plébániáról van szó), és ezeken az eseményeken részt véve egyre több ismerős arcot látsz majd, egyre több embert, családot megismersz, és megtapasztalod, hogy milyen is a katolikus élet valójában, nem csak elmondások alapján (mert mondom, azokra nem lehet adni, annyi mögöttük a rosszindulat).

Hasonlót én is átéltem. Megvan a saját nem katolikus keresztény vallásom és aktív vagyok a gyülekezetemben, jól is érzem ott magam és a hitbeli meggyőződésemmel is egyezik, a katolicizmus viszont mindig is távol állt tőlem.

Azonban elolvastam Ferenc pápa Laudato Si kezdetű enciklikáját, mert egy egyetemi kurzuson feladták és azóta folyamatosan figyelem a megnyilatkozásait. Mintha a saját gondolataimat és véleményemet hallanám. Nagyon szimpatikus, őszinte tisztelője vagyok. Ha az Ő személye alapján ítélném meg a katolicizmust akkor rohannék katolizálni, de hát ez nem egyes embereken múlik. Tiszteletre méltó, nagyszerű emberek a legelvetemültebb egyházban is lehetnek.