Jó ez a "vers"?

Ez nem vers. A vers lényege a ritmus. Ahogy irodalomórán tanították is, van időmértékes verselés, ahol a hosszú és rövid szótagok adják meg a vers lüktetését, ritmusát, meg van az ütemhangsúlyos verselés, ahol meg a szótagok számának szabályossága adja meg a ritmust. Ugyan van szabadvers, ahol ilyen formai kritériumok nincsenek, de ezt nem könnyítésként, hanem nehezítésként kell felfogni, itt nem arról van szó, hogy szabadon választhatod meg a szótagok számát, hanem úgy kell megválasztanod a szótagok számát, hogy az kiemelje a vers hangulatának, mondandójának az ívét.

Ezek véletlenszerű hosszúságú sorok, amiknek a vége összecseng. A rímek egészen jók –, bár indokolatlan és inkább zavaró a rímképlet váltása páros rímről keresztrímre –, de attól, hogy valami rímel, még nem lesz vers. A rím bár gyakori és hatásos költői eszköz, de önmagában kevés, és egyébként nem is feltétlenül szükséges egy vershez. Kicsit olyan a rím, mint a bablevesben a füstölt hús. Egy jó bablevesben általában van füstölt hús. De attól, hogy a bablevesben van füstölt hús, attól még nem biztos, hogy az egy jó bableves lesz. Sőt nem biztos, hogy egyáltalán bableves lesz belőle.

Nota bene, más költői eszközöket sem tartalmaz ez az írás, hacsak némi megszemélyesítést nem tekintek annak.

~ ~ ~

De én magasról tennék mindenféle formai követelményre, ha a vers betöltené azt a szerepet, amiért létezik. A művészet, így az irodalom lényege is a katarzis. Valami olyat mond el, valami olyat érint meg benned, amit hasonló terjedelemben egy hétköznapi prózai leírás nem tud megtenni. Megérint benned valamit, nyomot hagy benned, üzen neked valamit.

Én meg személy szerint nem érzem ezt a katarzist. Kétségtelenül, van valamiféle hangulata az írásnak, de túl zavaros ahhoz, hogy legyen egy szavakkal le nem írható érzelmi eszenciája. A sorokat olvasva nem magával ragadtak a sorok, hanem folyamatosan kiestem a hangulatból, mert azon gondolkodtam, hogy „mi van?”, „mit akar mondani?”, „mit akar ez jelenteni?”, „félreolvastam volna az előző sort?”.

~ ~ ~

A dolog azért nem teljesen reménytelen. A szóhasználatod választékos, bár kicsit néha mesterkéltnek tűnik ez a „költőiség”. De alapvetően először is meg kellene érteni, hogy mi is az a vers, milyen formai kritériumai vannak, mi a helye, szerepe. Ismerned kell sok verset, de nem csak tetszik/nem tetszik alapon, hanem megnézni, hogy pontosan miért volt az adott vers rád mély hatással, mivel érte el ezt.

Látszanak a kreativitás nyomai is, de ha verset akarsz írni, ne kreatív akarj lenni elsősorban, hanem kifejező. A kreativitásnak ezt a célt kell szolgálnia, mert ebben az írásban a kreatívnak tűnő elemek nem ezt teszik, öncélúnak tűnnek.

Ha versírásra adod a fejed, és van már egy-két sor belőle, akkor előbb érdemes választani valamilyen kötött formát, és ebben a formában megírni.