Ki hogy élte meg a szerette elvesztését?

Szia.

13 éves voltam, mikor az unokatesóm meghalt. 21 éves volt, egy egyéves kislányt hagyott maga mögött.

3 hónapja pedig meghalt az ő apukája, az én keresztapukám, 49 évesen. Egyik percről a másikra leállt a szíve, egyébként egészséges férfi volt.

Azóta is róla álmodom: temetésen vagyok, egymás mellett van az apa fia koporsó, búcsúznék, de nem tudok, nem jön ki szó a számon.

Összeomlok, majd felébredek. Aztán rájövök, hogy ez nem csak egy rossz álom, tényleg eltemettem mindkettejüket. Sírógörcsöt kapok.

Soha egyik szerettem halálát sem volt ilyen nehéz feldolgoznom. Gondolom " rásegít", hogy mindketten hirtelen hagytak itt, makk egészségesek voltak.

Nem beszélek róla senkivel, nem tudok.

A családi házukba nem tudok belépni, még nem.

Csakis az idő tud segíteni, semmi más.

A beletörődés. Hogy megtanulsz együtt élni az űrrel, amit maguk után hagytak.

Mert a fájdalom nem múlik el, nem gyengül, te erősödsz felé.