Csak én vagyok így vele, hogy nem bírnám ki a szeretteim elvesztését? Legfőképpen felnőttek, de velem egykorúak válaszát is várom. (Kifejtem lent)

" véget vetek majd inkább az életemnek valahogyan, hogy hamarabb el tudjak távozni ebből a világból.."

Önző, egoista f..sz vagy, már bocsi. Te ugyan nem tudod elviselni, egyenlőre, ha elveszíted egyik szerettedet, gondolom még nem élted át, de abba nem gondolsz bele, hogy milyen törést okozol, hogy a gyereked majd azzal szembesül, hogy gyáva módon az apja öngyilkos lett, mert képtelen helyén kezelni a halált.

Rettentően szánalmas vagy. Remélem nem lesz családod ilyen felfogás mellett.

Veszítettél már el valakit, vagy csak most játszod itt a hattyú halálát? Nagyszülőt, dédnagyszülőt? És túlélted? Igen. Akkor meg?

28 éves nő vagyok, lassan két és fél éve, hogy anyukám meghalt 56 évesen, 12 évig küzdött a daganattal. Oltári nagy űr van bennem, de anyukám azért élt, azért szenvedett ennyi ideig, hogy engem felneveljen, hogy ne 14 évesen veszítsem el őt, hanem felnőttként, amikor már jobban tudom kezelni ezt az egészet. Pont akkor romlott le súlyosan az ő állapota, mikor az én életem a tetőpontjához közeledett pozitív irányban.

Oltári nagy az űr, ami örökké megmarad.

Egy szülő elvesztése mindig nagy trauma, viszont nyilván kevésbé, ha már megélt az ember 80 évet, ez még mindig nem olyan tragikus, mint egy 60 év alatti, vagy egy 30 év alatti elvesztése.

Inkább törekedj arra, hogy szép hosszú, egészséges életed legyen és hogy természetes úton menj el, hogy ha a gyerekeidnek beszélni kell majd a szüleikről, akkor ne kelljen szégyenkezve mesélniük, hogy az apjuk egy gyáva féreg volt, és öngyilkos lett. A halál a természet része. Az is eléggé egyértelmű, hogy aki tőled 20-30 évvel idősebb előbb fog meghalni, mint te, jobb esetben.