Miért vagyok ilyen sorsüldözött, szerencsétlen lúzer?

A leggonoszabb embereknek mem jut ilyen szanalomra méltó sors. Egyedül, kényszerevéssel szenvedve, magányosan nyomom a telefonomat már évek óta és sírok mert minden ember mélyen lenéz és fittyet se hány rám. Általánosban szétszivattak az osztálytársaim, maga volt a pokol és mindig sírva mentem haza egy olyan nap után amikor éppen savazni támadt kedvük. Mindig én voltam az akinek egy barát se jutott, a kis senki aki soha nem érhet fel az isteni szintre amit mások képviselnek. Becenevem a "g"ci" volt általában és úgy utáltak mint senki mást. Én voltam a torzszülött, az elb_szott gyerek és az ocsmány féreg. Ja és a bányarém is. Családom szintúgy semmibe vesz, én vagyok aki koslat utánuk de ők már nem foglalkoznak velem mert hulladék vagyok. Nem is lehet leírni milyen szar egyedül gubbasztani, sorozatokat nézni és azt látni hogy mindenki másnak bejön az élet csak nekem nem. 8-adikban majdnem buktam fizikából és tesin is èn voltam a suli bohóca. Kövér is vagyok, de én másnak látom magam úgyhogy fogyatékos is vagyok úgy tűnik.