Én 17 éves lány vagyok és nem érzem azt hogy fiú vagyok női testben viszont rengetegszer föleg mostanában elöfordul az hogy szívesebben lennék fiú mint lány lehet hogy csak egy hirtelen felindulás de az is lehet hogy ez valamivel komolyabb.?

"nem érzem azt hogy fiú vagyok női testben" tehát lánynak érzed magad. "szívesebben lennék fiú mint lány" Valamiért úgy érzed hogy jobb lenne fiúnak lenni, de mégis lánynak érzed magad.

Nincs ebben semmi rejtély. Ne zavarjanak meg a mai divatos transszexuális baromságok. Nőnek születtél, annak is érzed magad, de talán kicsit fiús lány vagy mert lehet hogy nem szeretsz nagyon sminkelni, szeretsz focizni stb.

Mindig volt ilyen, nem jelent akkora dolgot mint amekkorát most belemagyaráznak.

Én kb 13 és 15 éves korom között éreztem ezt, de aztán rajottem, hogy ez csak a "nem vagyok olyan mint a többi lány" szindróma egyik fajtája.

Kb az az alapja, hogy nincs elég erős identitásod/önképed, ezért sztereotípiákra hagyatkozol. A lányokkal azonosított sztereotípiák pedig objektíven nézve elég kellemetlenek minden tekintetben, és a felük sem igaz, szóval jó, hogy úgy gondolod, hogy fiúnak lenni jobb.

De a helyzet az, hogy ilyen értelemben nem léteznek fiúk és lányok, férfiak és nők..

Egyedi emberek vagyunk női és férfi testekben.

Ha bizonyos módon akarsz kinézni, vagy viselkedni, azt nem befolyásolja, hogy milyen a tested.

5, szerintem te meg hülye vagy.

A kislány egy normális tini, ha nem lányként akarja magát azonosítani, akkor az az ő dolga, ne osztogass rá kategóriákat

Komolyan nem értelek benneteket...

Leszögezném: 43 éves vagyok és bi.

De amit itt ti műveltek azt komolyan mondom büntetni kéne. 1 monatos kérdés után mindenféle identításokat próbáltok ráaggatni egy teljesen normális tini reakcióra/viselkedésre (normálist nem a szexuális vagy genderidentitásával kapcsolatban írom), majnem minden gyerek ill tini fejében megfordul néha, hogy jobb lenne ha fiúk helyett lányok / lányok helyett fiúk lennének, de ettől még sem nonbinary, sem genderfluid, sem transz nem lesz valakiből.

Bindert meg pláne nem ajánlgatunk neki.

A 3 éves kislányotokat is transznak fogjátok beállítani, mert az óvodában rájön, hogy Pistikénel sokkal könnyebb pisilnie állva és ő is olyat akar????

Én is számtalanszor gondolom még néha most is, hogy egyszerűbb lenne az életem, ha pasinak születek, de ettől még nem vagyok transz.

A XXI. században pedig meg fogja találni a megfelelő oldalakat, csoportokat is, ha nem cis hetero lányként akarja magát azonosítani.

Ez nem támogatás, amit ti csináltok, hanem veszélyeztetés! Szégyelljétek magatokat!

Kérdező, kérlek szépen ne fogadj senkitől privátot, ha mégis, akkor gondoskodj róla, hogy semmilyen személyes adatod, elérhetőséged ne derüljön ki rólad és nagyon nézd meg ki el válaszolsz! Sok itt a perverz disznó, akik próbálkoznak privátban.

Ha össze vagy zavarodva és segítségre van szükséged vagy egy jó beszélgetésre olyannal, aki nem mondja tovább pletykaként, amiről beszéltek, akkor fordulj az iskolapszichológushoz vagy egy megbízható tsnárodhoz, ha nincs ilyen, akkor a háziorvosodtól kérhetsz a pszichológiára beutalót, bár oda valószínüleg több hónapot kell várni.

#8 Igazad van...

Konkrétan anyám fiatal korában, több, mint 30 éve sem volt annyi nemi sztereotípia, mint manapság. Simán találok a fotóalbumában vagy tablóképeken rövid hajú, nem sminkelt, nadrágos nőket, akik normálisan tudták élni az életüket, de mára mintha visszafelé haladtunk volna.

Ma, ha eltérsz a nemi szerepedtől, akkor mindenki azt hiszi, hogy valami külön identitásod van, hiszen mint tudjuk, csak úgy léphetsz ki a nemi szerepeidből, ha "kísérletezel a genderddel". Nem nőies nőnek lenni ugyanolyan idegen koncepció ma, mint 100 éve. Gáz.

Felfogjátok egyáltalán, hogy milyen mélyen visszamaradott gondolkodásra vall akár csak azt sugallni, hogy a nemednek köze van ahhoz, hogy hogy öltözködsz? Ha a ruhatárad adja ki a személyiséged jelentős részét, akkor ideje kikapcsolni a gépet, és kimenni egy kicsit a külvilágba valós emberekkel beszélni, nem pedig a neten pötyögve kommunikálni.

Ha a transzság nem diszfória, akkor szimplán esztétika, az esztétika pedig végtelenül sekélyes dolog.

Az esztétika maximum sztereotípiák szintjéig tud hatolni, amik nem hogy nem hasznosak, de egyenesen károsak. Nem csak olyan tinikre, mint kérdező, hanem minden egyes emberre (de pláne a nőkre, mert nekünk vannak hülyébb sztereotípiáink)

#9 #8

Igen, a nemi identitás teljesen független a külsőtől, attól függ, te mit érzel legbelül, viszont mint azt tapasztalhatjuk, nem igazán fogja ezt elfogadni a társadalom, ha borostásan, izmosan, kopasz fejjel kiállok az emberek elé, hogy márpedig én nőnek érzem magam legbelül. A gender, ahogy a társadalom látja, félig a belső identitás, félig a megjelenés, és ahogy előadod magad. Amúgy meg tudtommal a szőrösebb, férfiasabban kinéző nők kapnak épp eleget a társadalomtól, ha híresek, még transzfób megjegyzéseket is.

Ami a nemi identitással való kísérletezgetést illeti, pont azért javasoltam, mert olyan dolgok, amiket akármikor abba lehet hagyni, de ha valóban transz érzésekről van szó, azokat így fedezi fel az ember. Én személy szerint nem tudtam, hogy az amit életem elég nagy részében éreztem, valójában diszfória volt, és pont az ilyen óvatos kísérletek kellettek ahhoz, hogy ráébredjek, transz vagyok.

Amúgy meg hagyjátok már szegénynek, hogy maga döntse el ezeket a dolgokat, a válaszok nagy része itt annyi, hogy 3 mondat önleírás alapján eldöntik helyette, hogy "nem vagy transz, egészséges tini lány vagy, ilyeneket még csak ne is merj feltételezni"