Vonzom magamhoz a rosszat?

Ismerős helyzet, őszintén szólva.

Alig pár barátom volt és mindegyiknek csalódást okoztam, pedig nem akartam. Tényleg nem érdemeltem volna meg Őt, folyton csak a hibákat kerestem és nem vettem észre hányszor megbántottam.

Most nincs egy igaz barátom se, olyan akivel nem érezném magam magányosnak.

Nem hiszek a sorsban, de valahogy elkönyveltem magamnak, hogy velem így is úgy is szar dolgok fognak történni és azokkal is akikhez közel akarok kerülni.

Egyébként, jó lenne tudni, hogy ez csak mostanában kezdődött, vagy már hosszú ideje így érzed magad.

Amúgy, ha a legrosszabbat feltételezed mindenről, úgyis csak jobb lehet. Lehet ez pesszimizmusnak nevezni, de nekem bevált :D

Próbáld túlélni valahogy, biztos hogy lesz jobb, hidd el. Nem akarok álszentkedni vagy Szabó Pétertkedni, de a boldogság és a szomorúság ne zárja ki egymást.