Sokan mondják hogy fogadjuk el úgy a másikat ahogy van mert csak akkor szeretjük őszintén ha mindent elfogadnunk. Én nagyon szeretem a párom. Viszont akár hogy is akarom akárhogy is próbáltam , nem tudom elfogadni a cigit . Mit csináljak??

Hülyeség, h mindent el kell fogadni. Bármennyire szeretnêk vkit, ha ütne- rugdosna, akkor mehet a fenébe. Azt kell kitalálnod, h szereted e ANNYIRA a párodat, h elnézed neki a cigizést. Vagy számodra fontosabb, h a párod ne cigizzen. Ez esetben másik párt kell keresni.

De fordítva is nézhetjük: A párod szeret e TÉGED ANNYIRA, h letegye a cigit vêgleg miattad. Ezeket nektek kell megbeszêlnetek.

A #2.válaszoló röviden, de summázva megírta. Szerintem minden szava igaz.

A problémátokat minél hamarább beszéljétek meg. Ha kitart a cigaretta mellett és Te emiatt egy örök jármot veszel a nyakadba azzal, hogy megalkuszol a helyzettel, DE EZ MINDIG BOSSZANTANI FOG, akkor előbb-utóbb vége lesz a kapcsolatnak (vagy életed végéig elégedetlenkedni fogsz).

Akkor nem zavart, hogy dohanyzott amikor meg csak udvarolgatott, amikor meg nem is jottetek ossze?

Most kezdett el csak zavarni, hogy mar 'pozicioban' erzed magad? Esetleg mostanában szokott ra?

Jó kérdéseket tett fel a 4-es!

Válaszolsz rájuk?

Nem irigyellek, mert komoly válaszút előtt vagy, de egy valamire felhívom a figyelmed: magad írod, hogy fél éve tök rossz társaságba került.

Tedd fel magadnak a kérdést: hogyan tovább? Szerintem úgy, hogy tovább állsz és ne hallgass az ígéreteire, hogy mindenben megjavul. Nem javul, mert könyörgésed ellenére sem alkalmazkodik hozzád, tehát a társaságát jobban szereti, mint Téged. Gyenge jellem.

Ffi.

Teljesen igazad van.

Nem kell mindenkit úgy elfogadni ahogy van! A cigi undorító szokás és a dohányosok szájhigiéniája még folyamatos karbantartás mellett is borzalmas. A fogak elszíneződéséről nem is beszélve.

Ez totál megöli az intimitást hiszen ilyennel csókolózni baromira undorító.

Azt is sokan meg fogják kérdezni h akkor miért jöttél össze vele ha már akkor is dohányzott mert nem képesek a megértésre. Biztos volt okod rá. Vagy akkor még nem számított de mostmár zavar stb. Előfordul.

Szóval emiatt ne legyen bűntudatod!

A megoldás viszont rosszabb. Én rákérdeznék a hajlandóságra. Ha hajlandó és ő is rosszallja akkor ultimátum, ha imádja és hallani se akar róla akkor szakítás, vagy beletörődés és a kapcsolat mérgezése.

Ezt a dolgot nagyon sokan félreértik.

Ez nem azt jelenti, hogy bárkinek bármilyen rossz tulajdonságát szeretnünk kéne.

Hogy ha összejövünk valakivel, akkor mindenét szeretni kéne? Nem. Ez inkább fordítva van. Akkor érdemes összejönni valakivel, ha mindenét szeretni tudjuk. Nyilván lehet valaki rohadt szexi nő (én férfi vagyok), lehet, hogy ugyanaz a hobbija, mint nekem, és lehet, hogy nagyon jól kijönnénk egymással, de ha kiderül, hogy egy bankrabló, akkor bizony nem fogadnám el, és nem jönnék össze vele.

De ha valakivel összejövök, akkor elfogadok olyannak, amilyen.

Ez nyilván nem vonatkozik az eltitkolt dolgokra. Mondjuk eleve a titkolózás nálam a legtöbb esetben kizáró ok. Illetve nem vonatkozik a közben kialakult szokásokra. Szintén a bankrablós példára utalva: ha én összejövök valakivel, aki normális, tisztességes, becsületes életet él, de utána 3 év múlva elkezd bankot rabolni, nem vagyok köteles elfogadni ezt csak azért, mert amikor összejöttem vele, szerettem, és elfogadtam őt.

Viszont...

Ha mondjuk tudom, hogy ő mittudomén... minden hétvégén fokhagymás pirítóst eszik (az is ám ideiglenesen haza tudja vágni az intimitást... :D), akkor utána egyszerűen nem jogos ezt felhánytorgatni neki, mert ez ismert volt, amikor összejöttem vele. Vagy másik példa: ha valami ok miatt valami változás következik be nála. Tipikus példa, amikor terhes lesz, és hát felszed pár kilót. (Ami rendszerint csak ideiglenes állapot.) Illetve gyakran utána megereszkedik a melle. Mivel a terhesség előidézésében mindkét fél részt vett, ezért nem lehet kifogás, hogy "de hát nem ilyen voltál, amikor megismertelek".