Mennyire fontos a vakon gépelés?

Ha a munkád során gépelned kell, akkor nagyon sokat számít a gyorsírás. Rengeteg időt tudsz vele megspórolni, hiszen nem kell fel-le nézegetni és keresni a betűket, megszakítani a gondolatmenetet és újra-újrakezdeni az írást. Megtanulni nem egyszerű, mivel először le kell szokni a berögzült rossz szokásról, és akarattal rávenni magad hogy a helyes billentyűket a megfelelő ujjakkal nyomd le. A tanulás iskolákban általában 1 éves szokott lenni, de önálló ütemben haladva pár hónap alatt megtanulható a vakon írás.

[A fenti szöveget lemértem, és 1 perc 5 másodperc alatt írtam le (szintén a hibákat azonnal visszajavítva). Másold le a saját módszereddel, és nézd meg hogy mennyi a különbség. Tesztelnem neked egy karakerszámlálót is, 515 karakter/perc a sebességem, 98,6% pontossággal, tízujjas vakírással]

Érdemes különválasztani dolgokat: minél inkább hibamentes gépelés, vakon gépelés, gyors gépelés, tízujjas gépelés. Ezek mind más-más aspektusok, és csak részben fedik egymást.

Ha komolyabb szellemi tevékenységet végzel a gépelés során (regényt írsz, programozol, Excel táblákkal zsonglőrködsz), akkor alapvetően az számít, hogy a gépelés automatizmussá váljon. A vakon gépelés, illetve az, hogy megtanulj viszonylag hibamentesen gépelni azért számít, hogy ne kelljen magára a gépelés tevékenységén gondolkodnod, teljes egészében a szövegre tudj koncentrálni.

De ez nem jelent feltétlenül gyors gépelést, vagy tízujjas gépelést. Ha csak hat ujjadat használod, hát annyit. Ha csak 30-40 szót tudsz leírni percenként? Biztos, hogy produktívabb leszel, ha gyorsabb vagy? Egy titkárnőnek – ha nem diktálás után gépel –, egy könyvelőnek, egy programozónak nem kell gyorsan gépelnie, mert még az aktív munkaidő nagy részét is más teszi ki (kattintások, gondolkodás, más dolgok olvasása stb…). Szerintem olyan nagyon-nagyon sok szakma nincs, ahol kardinális szempont lenne a gépelés sebessége.

A tízujjas gépelésnek megvan a praktikus oldala. Mivel megtanulod, hogy melyik billentyűt melyik ujjaddal nyomd le, a gépelés automatizmussá válik. Az ujjaid a legkevesebbet mozognak, így gyors is leszel. Hibázni is kevesebbet fogsz. Sőt mivel a legkisebb utat járják be az ujjaid, kevesebb energiát is igényel, az ujjaid kevésbé fáradnak stb… Persze az már más kérdés, hogy ettől amúgy produktívabb leszel-e, valóban szükség van-e erre a munkádhoz.

Viszont a billentyűzetet alapvetően szöveg írására találták ki. Programozóként régen többször nekifutottam a tízujjas gépelésnek, és valahogy nekem nagyon ellentmondásos volt az egész. Mert egy normál szövegben nagy ritkán van egy vessző, egy pont, viszont egy programkódban hemzsegnek a vesszők, pontok, pontosvesszők, kettőspontok, zárójelek, aláhúzás jelek, kötőjelek, ha szabályosan tízujjas gépeléssel írnék kódot, folyamatosan a jobb kéz kisujjammal kellene gépelni. Oké, aki megtanulta, megszokta, annak megy így is, de nem éreztem azt, hogy erőltetnem kellene a szabályos tízujjas gépelést. (Nyilván van olyan billentyűzetkiosztás, ami programozásra van optimalizálva, csak azt megszokni egy külön mutatvány, ha viszont megszoktad, egy idegen gép elé leülve nem fogsz tudni normálisan gépelni.)

Én maradtam a magam sajátságos gépelésénél. Vakon gépelek, használom mind a tíz ujjamat, de nem a tízujjas gépeléssel, hanem inkább úgy, ahogy zongorázni szoktak. A zongorista sem figyel a billentyűzetre feltétlenül, nem mindig ugyanazzal az ujjával nyomja le ugyanazt a billentyűt, mégis gyorsan és automatizmussal tudja csinálni. Nálam kontextusfüggő, hogy mikor melyik ujjammal nyomok le egy billentyűt, az E billentyűt néha bal kéz középső, néha bal kéz mutatóujjal nyomom le. Ha pl. egeret is használok, vagy a numerikus billentyűzetet is, akkor simán lehet, hogy az O betűt is bal kéz mutatóujjal nyomom le. De nem gondolkodom ezen, csak megy magától, vakon, kevés hibával és viszonylag gyorsan (kb. 50-60 szó/perc tempóval tudok szöveget gépelni). (Nota bene egy programozónál igen jó teljesítmény, ha percenként beír egy sort, főleg ha meglévő kódot ír át. A programozással töltött idő igen kis hányadát teszi ki a konkrét gépelés.)

~ ~ ~

Tehát ha van időd rá, és érzel benne kihívást, vagy egy kicsit lelkesít, akkor tanuld meg, illetve gyakorold, fejleszd a tízujjas gépelést. Ártani biztos nem árt, lehet hasznát veszed, ha nem, akkor sem veszítettél semmi fontosat, maximum némi időt, ami meg lehet elment volna egyéb értelmetlen dologra.

De ha különösebben nem érzel magadtól késztetést, vagy fontos időből lekanyarítva akarnád megtanulni, pusztán azért csinálod, mert hátha profitálsz belőle a jövőben a munkádban, akkor vannak kétségeim. A kérdés, hogy milyen munkát szándékozol végezni a jövőben.