A ,,Ki ne sikoljon a vonat." az nyelvtanilag helyes?

Nem. Véleményem szerint jobb kerülni ezt a szóképzést, - mondjuk így:

A vonat el ne hagyja a kötött pályát.

Vagy:

A vonat el ne hagyja a vasúti sín pályát.

Helyes, leszámítva azt, hogy a mondatvégi írásjelnek felkiáltójelnek kellene lennie.

Van néhány tucat olyan -lik, -zik végződésű ige, aminél felszólító módban – és -va, -ve, -ván, -vén képzős, vagy pl. -hat, -het alakban – zavaró mássalhangzó torlódás jönne létre:

siklik, sikljon, siklva, siklhat; csuklik, csukljon, csuklva, csuklhat.

Ilyen esetben *ha muszáj*, akkor érdemes a teljesebb tőváltozatot ragozni: sikoljon, sikolva, sikolhat; csukoljon, csukolva, csukolhat. De mivel ez is – annak ellenére, hogy helyes – furcsán, szokatlanul hangzik, így a legcélszerűbb elkerülni ezeket a szavakat is, érdemes inkább átfogalmazni a mondatot, vagy körülírást alkalmazni: „Le nem térjen a sínről a vonat!” vagy „Nehogy vonatkisiklás történjen!” vagy „Tegyünk valamit a vonatkisiklás ellen!”.

> Én így fejezném mi magam: nehogy kisiklódjon a vonat

Elvileg ha a pohár felborul és nem felborulódik, akkor a „ne boruljon fel” a felszólító alak, és nem „ne borulódjon fel”. A kisiklódjon a kisiklódik felszólító módja, és nem a kisiklik igéé.

Ennek ellenére ez is egy jó megoldás. A kisiklik igénél a szenvedő képző jelentősen nem módosít a jelentésen, így itt ez használható. Más esetben – pl. a csuklik igénél – nem feltétlenül jó ez a megoldás: csukoljon vs. csuklódjon, némileg mást jelent a kettő.

~ ~ ~

Tehát nem mondható helytelennek a mondatod, inkább csak kerülendőnek. Kicsit olyan ez, mint a lekváros spenót. Táplálék az, nem is ehetetlen, de ha egy mód van rá, inkább készítsük valami mást!

Természetesen helyes. Aki szerint nem, az legyen szíves tájékozódjon, mielőtt hülyeséget ír.

Rengetegszer volt már téma a csuklik, siklik stb. igék toldalékolása, például itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdese..

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__20284..

Több tucat ilyen igénk van, és a legtöbbnél semmi gondot nem okoz a felszólító módú alak. Egy napilap hétvégi mellékletébe írt nyelvművelő cikkemhez összeszedtem egy nagy csokorra valót, onnan másolom most ki: omlik-omoljon, oszlik-oszoljon, romlik-romoljon, bomlik-bomoljon, lélegzik-lélegezzen, hajlik-hajoljon, botlik-botoljon, ömlik-ömöljön, párzik-pározzon, virágzik-virágozzon, hangzik-hangozzon, áramlik-áramoljon, habzik-habozzon. A sort még hosszan lehetne folytatni.

Akinek még mindig kétségei vannak, annak ajánlom figyelmébe a nyelvészet doyenje, Grétsy László álláspontját az Álljunk meg egy szóra! egyik adásában, YouTube-on fenn van.

Miért ne lenne helyes? Mi tiltja? Az, hogy szokatlanul hangzik? Ugyan már!

Helyes, kifogástalanul toldalékolt alak.

Úgy látszik, a nem hozzáértők reagáltak gyorsan, a hozzáértők később értek ide.

Kedves kérdező, az első négy választ hagyd figyelmen kívül: megalapozatlanok, indoklás sincs.

Hosszas okfejtést mondjuk ebben a kommentben sem fogsz olvasni, mert fentebb már megtalálható szinte minden, amit ezekről az igékről tudni érdemes. Annyit azért megjegyeznék, hogy valóban vannak -lik, -zik végű igék, amelyeket nem tudunk felszólító módba rakni (vedlik, fejlik, rejlik), de a siklik nem tartozik közéjük.

A -lik/-zik végű igék egy részénél semmiféle gondot nem okoz a felszólító módú alak megalkotása, használata: omlik-omoljon, oszlik-oszoljon, romlik-romoljon, bomlik-bomoljon, lélegzik-lélegezzen, hajlik-hajoljon, botlik-botoljon, ömlik-ömöljön, párzik-pározzon, virágzik-virágozzon, hangzik-hangozzon, áramlik-áramoljon, habzik-habozzon. Sőt, hasonlóan működik az ugrik ige is: ugorjon. Az említettek mintájára bátran használjuk a sikoljon, csukoljon, ízeljen, sőt a hámoljon, kotoljon, bicsakoljon, rémeljen, feseljen, nyakoljon, zajoljon, foszoljon, özönöljön, villámoljon igéket is! Attól, mert valami szokatlan, még nem helytelen.

Érdemes megjegyezni még, hogy nem csupán a felszólító módú alakhoz toldunk be magánhangzót, például a ható és a gyakorító ige, valamint a határozói igenév, sőt olykor a főnévi igenév képzőjét is így kapcsoljuk: „A cserkésztábor vezetője befejezte a beszédet, az őrs oszolhat”; „Bár a tüntetés véget ért, még mindig sokan vannak a helyszínen, a tömeg egyelőre csak oszolgat”; „A programismertetés után a résztvevők ötfős csoportokra oszolva elindultak”; „A demonstrálók a rendőri felszólítás ellenére sem hajlandók oszolni”.

Nyilván a kíváncsiság, és nem a szó gyakori használata miatt vetődik fel időről időre a kérdés, hogy hogyan tesszük felszólító módba a vedlik igét. A felületes szemlélőt beviheti az erdőbe, hogy az eltérő jelentésű habzik és habozik igének egyaránt habozzon a felszólító módú alakja. Ám itt a két szónak azonos a gyökere, csak a jelentésük mára elkülönült egymástól, a vedliknek viszont semmi köze a vedelhez. Előbbiről ezt olvashatjuk a Zaicz Gábor-féle Etimológiai szótárban: származékszó, valószínűleg a vet ige -lik gyakorító-visszaható igeképzős származéka. Mivel tehát a hangbetoldással létrejövő szó megegyezne egy teljesen más ige felszólító módú alakjával, a vedlik igét nem tudjuk felszólító módban használni. Azaz nem mondhatjuk, hogy „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne vedeljen”, helyette más igét kell használni: „Megnyírattam a kutyámat, hogy ne hullajtsa a szőrét”.

Hogyan alkotjuk meg a szaglik ige felszólító módú alakját? Elméletileg nem helytelen a „Leviszem a szemetet, hogy ne szagoljon” mondat, de szerencsétlenül hangzik, inkább kerüljük. És még ezzel sem értünk a „korlátozottan használható” igék sorának végére: a legendás nyelvművelő műsor, az Álljunk meg egy szóra! neten fellelhető néhány adásának egyikében Grétsy László épp a -lik/-zik végű igékkel foglalkozik, s a felszólító módban nem használhatókra a kifejlik szót hozza példának: „Nem mondhatom, hogy kifejeljen”.

Érdemes idézni azt is, mivel zárja le a nyelvész a -lik/-zik végű igék felszólító módú alakjának témáját: „nem olyan nagy nyelvhasználati buktató ez, mint sokan gondolják”.