Csak én nem merek így öltözködni?

Nem mindenkinek van. Ez inkább ész kérdése szerintem. De ez nem csak a ducikra vonatkozik, hanem a vékonyakra is. Manapság mindenhol izléstelenül felöltözött embereket látsz. A vékonyak is olyan ruhákat vesznek fel, ami előnytelen számukra. Ezt teszi az önbizalom, nincs különbség duci és vékony között.

Én kövér vagyok és soha nem veszek fel semmi tapadósat, sem olyat, ami térdnél rövidebb...

Ismeretes tény, hogy a kinézet és a gátlásosság nincs összefüggésben, pedig hajlanánk rá, hogy azt gondoljuk igen: a szépeknek nagyobb az önbizalma. De ez nincs így. Sőt, még talán azt is lehet mondani, hogy aki nincsenek gátlásai - beleértve önmaga kinézetét is -, az simán megengedi magának, hogy kényelmesen "megronduljon", míg aki jóval gátlásosabb az kompenzál, és megpróbálja a legjobbat kihozni magából kívül, belül, meg környezetéből is. Tehát igyekszik szebb lenni. Ugye szorong rajta, hogy nem néz ki elég jól... meg szorong mindenen. Ebből következik az a furcsaság, hogy a csúnyább, elhanyagoltabb embereket látod, hogy lazán mutogatják maguk, és szarnak bele. Akin meg csak egy ici-pici bibi van (az is csak beképzelve), ki se mer menni napfénynél az utcára. Vagyis az ember gyakran azt látja, hogy a csúnyábbaknak van nagyobb önbizalma.

Az ok okozat inkább fordított: akinek van önbizalma, az mer csúnya is lenni, akinek nincs, az ki se mer addig menni az utcára, míg minden nem tökéletes.

Sok minden lehet.

Gátlás VS önelfogadás, prioritás pl kevesebb ruha a bőrfelületen vagy megdöglik a melegben (amit vékonyabb alkattal is necces eltűrni).

S igen vannak igénytelenek, ízléstelenek is.

Nem lehet egy kalap alá venni senkit!

Vannak nem kövérek, akik szintén tudnak produkálni ízléstelen megjelést.

Meghát, kinek mi fér bele, mi az "igényes".

Vannak egyedek, akiknek tetszik, ha ki-ki villannak dolgok... Egészségükre.