Ha most azonnal vissza utazhatnàl ezer évet egy napra, mit mondanàl el az embereknek a mai világból?

Ímhol valék utazó, ki jövel az időknek tengerén. Hosszú vala az utam, ezer esztendő. István király rég meghalék vala, és az együgyű nép az kínai röppentyűkkel, nagy durrogásk között örvendezék rajta vala. Honnak már új királya vala, kit neveztetnek Viktornak. És ünneplék őt is sokan, az mély hajlongásk közt ülepé felé közelítvén.

És ki nem hajlongá, és nem ünneplé, az megvakíttatik. Emléksztek még Vajk sorsára. Örvendezhet, hogy tüzes vassal égették vala a király parancsára. Ezer esztendő múltával az felséges urunk parancsolatja szerént az közmédia leend az új vakító eszköz. És mondá a mi urunk, hogy fajtánk nem keveredik mindenféle népekkel. És leend fejekben sötétség nappalon, és leend az napnak nyugodása után.

Kideríteném, hol van eltemetve Attila koporsója, hátha akkor még tudta valaki, aztán titkosírással felírnám magamnak valami olyan dokumentumra, amiről tudom, hogy fennmarad, pl. Halotti beszédet tartalmazó kódex, hogy ha visszafelé jövet elfelejteném, akkor is meglegyen.

Bár mondjuk ilyen infókat úgyse tudnék kideríteni & úgyse engednének a kódexek közelébe, szóval úgy járnék, mint a Mézga család, amikor visszamentek a középkorba elkérni a várúrtól a kincset :D