Hogyan lett valaki gazdag a kommunizmusban Magyarországon?

Első vagyok. Köszi a pirosat. 57-ben születtem. Közvetlen emlékeim vannak a korszakról. Nem volt magántulajdon. Kossuth díjas színésezek is alig éltek jobb körülmények között, mint egy gyári munkás.

Na de mindegy. Nem kell elhinni.

Kommunizmus nem volt Magyarországon. Szocializmus volt. De az is csak névleg.

A rendszerváltás előtt nem voltak igazi vagyonok. Jómódú emberek voltak, akiknek az életmódja manapság már nem tűnik olyan kirívónak. Tudtak építeni emeletes családi házat, tudtak venni 50 m2-es nyaralót a Balatonnál, több év várakozás nélkül tudtak venni új Zsigulit. Ennyi, és nem több. Ezek voltak a vagyonos emberek lehetőségei. És ezek is inkább csak úgy '70-től, előtte még ennyi se volt. (Illetve, a kisebb örökölt vagyonok részben megmaradtak, de a vállalkozásokat meg az extrém vagyonokat természetesen elvették.)

Ebbe a jómódú kategóriába tartozott elég sok maszek. Pl. autószerelők és más szolgáltatók, vásározók, fröccsöntő kisiparosok, stb. Valamint a menőbb orvosok, akik pénzt kaptak a betegektől. Háztájiban komolyabban kertészkedők, állattartók.

De kiugróan magas fizetések nem léteztek. Még 1990 táján is volt olyan (több konkrét példát tudok), hogy egy idősebb szakmunkás a mindenféle pótlékokkal és túlórákkal magasabb havi fizetést kapott, mint az 1-2000 fős cége vezérigazgatója.

A Kádár-rendszerben az újságok bűnügyi beszámolóiban olyan szörnyű esetek szerepeltek, hogy egy nagy állami cég igazgatója (teljes névvel megnevezve) a vállalati Ifával a telkére vitetett két fuvar sódert meg 30 mázsa cementet, amit a vállalat két kőművese munkaidőben (!) beépített a készülő 30 m2-es nyaralóba. De lebukott, a rohadék, és leváltották a cég éléről.