Hogy lehetek ennyire szerencsétlen?

Magadat kell rendbe tenni. Te vagy abban a testben, te élsz önmagaddal együtt, te irányítod az életed avagy hagyod veszni.

Vannak emberek, akiknek nagyjából megvan mindenük... - gondolod vagy így látod külső szemlélőként. Vagy a te vágyaid éppen megvannak az illetőknek...stb.

Minden felmenő előbb utóbb meghal vagy szimplán kilép az életedből, aminek számtalan más-más oka lehet.

Gazdagság, adott családtagok stb csak pár tényező a millió közül.

Neked az elméd, lelked van megtörve. A depressziós személyek pedig hajlamosak mindenben a negatívot látni avagy kiragadni vagy önreflektálni pl "nekem ez nincs".

Egy aspektusos gondolkodás pedig fokozza ezek negatív érzelmek halmazát, majd az illető elvan benne és nem képes kitörni.

Nem képes szembenézni dolgokkal, önmagával avagy elfogadni dolgokat, tényeket, holott ez fontos a tovább lépéshez.

A legtöbb szaki nem mer egyenesen beszélni, ezért se hatásos, nem mernek kérdésekkel mélyebbre ásni, mert nem elhivatottak, motiváltak ők maguk sem.

Meghallgatnak írnak papírokat, pluszokat is és utadra engednek.

Ritka a kivétel, nehéz is fellelni őket.

A változáshoz igazából a jó szaki is csak egy közvetítő. Felteszi azokat a kérdéseket neked, amiket nem vagy képes önmagaddal szemben feltenni, mert blokkol az agyad.

Kevés személy képes önmagát kellően több aspektusból külső szemlélőként kezelni, elemezni.

Merj nyitottabb lenni és nézz szembe múltaddal, jeleneddel és legfőképpen önmagaddal.

A magány amolyan jel, hogy dolgod van azzal az emberrel, aki életét, testét, elméjét birtoklod.

Nem lehetetlen kimászni a kellemetlenségből, amit lényegében az agyaddal okozol magadnak javarészt és blokkokat emeltél magad köré. Rombolgasd le apránként.

S hidd el, jobban megismernéd az embereket, nyitottabban állnál hozzájuk és elmerülnél, hidd el, mindenhol vannak mély gödrök az élete adott szakaszain.

Ismerek mély szegénységben élőktől a gazdagokig (van aki nem is tartja számon hol tart a kerete, mert folyamat forgatja és ingáznak a milliárdok), ám mindegyiküknek megvan a múltja, háttere, ami nem a legkellemesebb.

Sőt egyik "gazdag" mélyebb szegénységből húzta ki magát, mint bárki mély szegénységben élő, akiket ismerek.

Ne hidd, hogy nem sírt, vagy időnként nem voltak gyenge pillanatai, hiszen mindenki emberből van.

Emelem kalapom és tisztelem az öreget, mindemellett olyan fitt, mint egy huszonéves.

Az önsajnálat, menekülés, másokra mutogatás nem fog előre vinni.

Mi az a sok minden, amit akartál, tettél, de nem jött össze?

Ha nem jön össze valami újra kell gondolni, más aspektusból meglözelíteni, másik megoldást találni stb.

Csak az egyik ötletem kivitelezése több, mint húsz elkészítési folyamat után kezdett alakulni, aztán még több idő és próbálkozás, megoldás keresés...

A hozzá nem értőktől meg annyit kap az ember több hónapnyi órák után "ez szép lett" és társai.

De nem az ő véleményük a legfontosabb, hanem a sajátom és a hozzáértőké.

S ez csak egy dolog a sok közül.

Nincsen apa, papa stb? Nekem sincs. Apám egykor lemondott rólam, sok nagyszülőm és szerettem elhunyt. Egy évben 6 temetés, a dédim temetésén ideiglenes pszichés vakságot kaptam. Hiába volt nyitva a szemem egy apró lyukon keresztül láttam a földet potyogó könnyekkel.

Utólag kellett kísérettel visszamennem, hogy tudjam hova temettük.

Mindenkinek vannak nehéz szakaszai, az más kérdés, hogy nem kürtöljük. Azokkal beszéljük meg, akik fontosak számunkra vagy akiknek kell élő pl, hogy az élet nem fenékig tejfel.

Tanuld meg szeretni önmagad és tedd rendbe az életed, hiszen te se akarnál egy mélabús emberrel ismerkedni, aki lehúz a negativitásával.

Nem azt mondom, hogy 0-24-ben mosoly legyen valaki arcán és csak pozitív témákat beszéljünk. Az arányokon van a lényeg.

Biztos neked is jobb lenne egy olyan személy, aki lelkes és felvidítana, de az ilyen kapcsolatokhoz, kapcsolódásokhoz te is kellesz, mint másik kellemesebb személy.

Idősebb korban rá kell jönnöd, hogy az élet az adok-kapok elven működik.

Adsz egy mosolyt s sok esetben vissza is kapod, kedves vagy, viszonozzák, minimum egy kedves köszönömmel.

Egyik pultos fiatal lánynak nem volt jó napja, és fel tudtam dobni a kedvét csak azzal, hogy rendes kedves hangnemben kértem, amit venni akartam, mosolyogtam és illedelmesen szép napot kívántam neki boldog, lágy hangnemben.

Egy pillanatig blokkolt, majd utánam kiabálva mondott nekem is szép napot, visszafordultam és örültem, hogy jobban érezte magát, láthattam mosolyát.

Pedig aznap hulla voltam, határidőre kellett befejeznem a munkámat és semmit nem aludtam 28 órája... és tököm ki volt, aludni akartam, de ettől függetlenül emberként kezelem az embereket és figyelek másokra is.

+önminősítés is.

Én se szeretem az olyan embereket, akik másokon töltik le frusztráltságukat.

Ahhoz, hogy rendesen bánjanak az emberrel, meg kell tanulni önmagunkat és másokat is helyén kezelni.

Volt nagyon bunkó ügyfelem, azt finoman manipuláltam, a végére pedig elnézést kért.

Rengeteg apró lépéssel teheted jobbá a dolgaid és mindennapjaid. Gondolkodj és találj megoldásokat rá.

Vannak céljaid? Reálisan tényleg mindent megtettél?

Anyagi, szellemi vagy milyen célok lebegnek elöted?

Első mindenképp a lelki állapotod legyen, mert önmagadra szükséged lesz mindenhol és minden pillanatban.

S ha valami nem megy maximumot beleadva se, lehet mást kell helyette választani.

Vannak dolgok, amik adott embereknek saját képességeik miatt nem fog menni.

Nekem mumus a matek, vagyis könyvelés és társai ki vannak lőve, viszont pl grafika, szobrászat stb természetesen megy, mint másnak a levegővétel.

Feleslegesen tukmálták rám a szülők a számok világát és hordtak el mindennek.

Idősebb fejjel elfogadtam hibáikat, megbocsájtottam nekik és tovább léptem.

Lépj te is tovább dolgokon, hogy építeni tudd saját életed!

Amit tudsz teremts meg.