Mi történhetett vele?

Sok problémás ember van a világban. Kortól, nemtől függetlenül, és el kell fogadnod: nem tudsz mindenkin segíteni, útján kísérni.

Az más kérdés, hogy szemtanú vagy. Ott helyben is van döntésed, pl ezesetben utána mehettél volna, ha nagyon akartad volna...

Nálam is volt olyan, hogy munkába tattottam és egy tizenéves nagyon ki volt lelkileg és ivott is.

Oda mentem hozzá, felhívtam kedves felettesemet, hogy késni fogok, mert szarul van egy gyerek és magára volt hagyva.

Rólam tudják milyen vagyok, ok nélkül nem emelek telefont és mindenemet tisztességgel elvégzem.

Aznap annyival tovább bent maradtam.

Volt, hogy késtem találkozóról, mert a két mentős alig tudta tartani a totál kiütött kukás embert, a tolószék meg elmozdulgatott. Megfogtam, amíg bele rakták szegényt.

(kórházból kísértem egy családtagom tali előtt)

Te döntésed. Te azt választottad, hogy mész a magad útján és távolságot tartasz az esettől. Innentől hiába agyalsz, felesleges.

Persze, ha durvább dolog van pl összeesik valaki vagy balesetet szenved segíts ahogy tudsz.

Engem agyrázkódással, ideiglenes vaksággal ott hagytak a reggeli csúcsforgalomban úgy, hogy a beszéd se ment, mert agyam azon része is sérült ideiglenesen a rázkódás hatására és csak mondogattam magamban : maradj ébren, maradj ébren különben itt maradsz.

1 bácsi próbált segíteni, de szegény alig bírt járni is, addigra egy pöttyben kezdett visszatérni látásom, de beszélni nem tudtam, csak nehezen mutogatni.

Nehezen kikotortam telefont. Pörgettem fejemben kit a legoptimálisabb hívnom.

Egy kollegámat hívtam, egyből kapcsolt, hogy baj van, nyekeregtem a telefonba.

Nem ment egy épp szavat se kimondanom. Nemhogy mondatot.

Az utca nevét kimondtam sokadik próbálkozásra és jött is.

Aki nem látta az esést és csak később látott az csak egy földön guggoló blézeres nőt látott elfektetett bicikli mellett.

A segítség fontos. Lehet életet mentesz vagy egy örök életre egy emlékezetes személy maradsz valakinek, mint nekem az az egyetlen egy bácsi.

S egy maradandó szomorú tény: az emberek sz.rnak a másikra, még a nagyobb bajban is sokan.