Ez beteges szerintetek?

Én akkor érezNÉM jól magam, ha kitervelhetnék valamit és megvalósíthatnám. Nyilván nem arra gondolok, hogy eltervezem, hogy ma fürdök,

majd el is megyek, hanem emberekre értem. Például ha van egy dolog amit be szeretnék bizonyítani és ahhoz az kell, hogy a másik

fél behúzzon nekem 1-et, akkor addig hergelem amíg meg nem teszi, mert csak a cél lebeg előttem.

Én igazából abból tudok önbizalmat nyerni ha egy ilyet vagy ehhez hasonlót megteszek és a sok semmittevés, meg az órákra beülögetés

folyamatosan veszi el az önbizalmam, míg végül már nem leszek önmagam vagy önmagam valamilyen torzulata leszek. Még ha valami kis

dolgot is csinálok itthon poénból az is irtóan fel tud dobni, hatalmas inspirációt ad. Én ettől vagyok boldog, ez kell nekem.

Az ok-okozati viszonyok miatt végül nem történik semmi, mivel: nem foglalkozik velem senki-->nem történik semmi-->inspiráció vesztés

-->ötlettelenség-->unalom-->SEMMI (+némi önbizalomhiány de nem helyrehozhatatlan). És ez így ismétlődik, amíg egyszer csak adott lesz

egy lehetőség megfelelő körülmények közt de hamar vége, viszont úgy érezhetem magam mintha a fellegekben járnék. :D

A többi napra viszont marad pár sorozat vagy film, persze a jobb fajtákból, ahol a főszereplőnek ADOTT mindig egy egy ilyen lehetőség és akkor azonosulok vele(nyomozófilmek, néhány jobbfajta akciófilm, dr house, mentalista),bár nyomába sem érhet a valóságban megcsinált terveknek.

Minden mást unalmasnak és erőltetettnek érzek, részben ezt a kérdést is, csak szerettem volna kiírni. Ja és a kérdés címe is csak azért az ami, mert ez rövid azaz hívogató és tudom, hogy ez kell az embereknek. :D