Milyen érzés volt meghízni?

Fura volt.

Sosem voltam 70 kiló felett, aztán felugrottan 76ra.

Aputest, kispocak.

Nem éreztem kínosnak, de meglepődtem, hogy ennyire meg tudok változni.

Azóta szépen tartom az alkoholdiétát, és 68 vagyok.

Volt egy komoly problémám és el voltam tiltva mindentől.

Se a napi 10-20km bicó, se emelés, se semmi. Csak terápia.

Azalatt felhíztam 20 kg-ot.

Soha nem voltam annyi, mindig tartottam formás alakomat.

Féltem, hogy soha se fogok felépülni, a kilók pedig csak jöttek. Lelkileg baromi nehéz volt.

A combjaim összeértek, egymást dörzsölték. Derékból forulás pl oldalra nem ment úgy, mint azelőtt, a lehajolásnál zavaróan összenyomtam a hasamon felgyülemlett zsírt. Mintha plusz egy labd lett volna ott akadálynak. A szoknyáim nem jöttek fel... Sőt az egy combom volt akkora, mint a derekam.

Nagy wc-nél meg combom, seggpárnáim kellett kicsit oldalra húznom, hogy kijöjjön kenődés élkül a dolog...

Felsőim, kabát ujja feszültek.

Kádban befoglalta fenekem a kád szélességét stb.

A szép járásomat elkezdte torzízani a súly, bokák süllyedése stb.

Elpoénkodtam ugyan azt az időszakot, de egyáltalán nem volt kényelmes.

Nem tudom, hogy tudnak az emberek olyan kövéren élni vagy kövérebben. S miért nem tesznek semmit ellene...

Amint adódott kezdtem is visszaszokni a tornákra, kedvelt sportjaimra. Soha többé nem akarok meghízni olyanra.

Röviden: nem volt komfortos, kellemetlen volt az érzés, de a látvány is. Önbizalom romboló.

Akkoriban nagy tükröt nem is használtam, max a kicsi kézit az arc és haj rendezésére. Rosszúl voltam, ahogy megláttam magamat. Fájt, hogy elvesztettem azt az alkatot akkor, amit mindig szépen tartottam.

Ház nem mindegy, hogy lapos, nagyon lágyan kockás a has vagy van egy harmadik batár csöcsöd. Taszító! ><

N