Úgy lennék olyan, mint ő. Csak irigyelni tudom, de tudom azt is, hogy soha nem lehet olyan, mint ő. Legjobb barátnők lettünk, és mégis, gyakorta úgy érzem, úgy tekint rám, mint egy senkire. Fog ez változni valaha?

19 éves lány vagyok. Elég husis,nyugodt természetű lány vagyok, nem ilyen plázába járós. Suliban soha nem barátkozott velem senki, egy barátnőm volt a hosszú évek során, de végül, ő is iskolát váltott. Ez évben félévkor jött hozzánk egy lány, a messzi amerikából költöztek haza. Már amikor belibbent az ajtón, láttam rajta hogy teljesen más, mint az osztályból bárki. Már nem kinézetre, hanem úgy amúgy. Az osztály plázacicái egyből elkezdték becserkészni, a pasik meg a lábai előtt hevertek. Szép lány, ő az a típus, akinek mindenki keresi a társaságát, és lesi minden szavát. A hét vége felé észrevettem rajta, hogy nem érzi jól magát a lányok közt, és rengeteget tekint az osztály bal hátsó sarkába, ahol mindig én ülök, magányosan. Azon a napon mindenki kiment szünetre, és ő hátra jött hozzám beszélgetni. Ettől a perctől kezdve lettünk elválaszthatatlan barátnők. Annyira jó, hogy van nekem, de néha úgy érzem, neki hátrány ha velem kell valahol megjelenni. Teszem azt strandon, és más egyéb. Ő persze mondja hogy jajj milyen buta vagyok, de...mindig mondja pasizzunk be. Ami általában arról szól, hogy rá ragad minden jó pasi, én meg ülök mint egy tök, és semmit sem tudok csinálni.Mutatja hogy beszélgessek velük,flörtöljek velük,de nekem ezek szerint ez egyszerűen nem megy,és ő is ennél többet sehogy sem tud tenni. Egyszerűen irigylem, nem tudom mit tehetnék ellene, remélem ez nem megy a barátságunk rovására. Rengeteget tesz értem, mondja mit vegyek, mit ne vegyek fel, együtt megyünk shoppingolni, de nekem az önbecsülésem még mindig nulla,így is, hogy egy ilyen lány a legjobb barátnőm. Fog változni a felfogásom valaha is? Mit tudnék tenni ellene? Előre is köszönöm!