Fiúk! Nektek bejön ha valaki inkább visszahúzódó művész lélek ( de ha arról van szó ki áll magáért) vagy jobban szeretitek e feltűnőbb egyéniségeket?

Én is inkább csendben lapuló vagyok, de csak azért mert nem igazán fogadnának el olyannak amilyennek. Ezért is imádok festeni és rajzolni, mert akkor szabályoktól függetlenül kiadhatok bármit. Viszont nem értem hogy a többség miért nem próbál közelebb kerülni az úgymond, csendesebbekhez,hisz lehet hogy nem is olyan üresek mint amilyennek látszanak. De sajnos senki sem veszi a fáradtságot hogy feltárjon egy zárt ajtót. Pedig mi minden várhatná őket!

Ó, egyébként a barátnőmről van szó. Ő is ilyen de bajban van mert bejön neki egy srác aki nem mutat iránta nagyobb érdeklődést, és kicsit bánt hogy egyetlen igaz barátja ellenére nem segíthetek...