Nem hiszek a lélekvándorlásban, mennyországban vagy a "nem fizikai" életen túlban mert baromságok, miért ne vessek véget most az életemnek? (viccen kívül, habár halálosan komolyan sem gondolom jelenleg)

Az élet szép, bla bla bla, ez így is van sokaknak, ami azt illeti nekem is, gazdag családból származom, még 20 éves se vagyok de minden kontinensen jártam már, sportos alkat vagyok és jól nézek ki, jóban vagyok a testvéreimmel, szüleimmel és iskolatársakkal, mindig is így volt. (Az, hogy miképp jutottam el ilyen 'szörnyű' dolgon való gondolkodáshoz, annak az a fűthetetlen szkepticizmus és kíváncsiság az oka, ami szerencsés módon belém ivódott.)

DE, az emberi életnek meg a szépségének semmi értelme nincsen, mert úgyis meghalok előbb-utóbb. Ha feltalálják a bilólógia halhatatlanság módszerét embereknek és meg is kaparintom, akkor is egy idő után. Ha autóbalesetet szenvedek, felfal a cápa vagy snowboardozás közben lezuhanok egy sziklára és 'kiloccsantom az agyam' -kedvencem- akkor kész, vége.

Pontosabban az ateizmus és deizmus közi abszolút agnosztikusnak vallanám magamat, de a lényeg az, hogy nem tulajdonítok nagy valószínűséget annak, hogy amennyiben saját magam vetek véget az életemnek azzal bármennyivel is hátrányosabban folytatnám a 'továbbiakat' mint ha természetes módon halnék meg.

Tehát, gyakorlatilag 2 szcenáriót veszek számításba:

1.: Mátrix-elmélet no.2, vagyis a jelenlegi világunk a mátrix (virtuális világ), és a 'valódi' az - nem a jövőbeli jelenlegi világ, hanem: - egy számunkra magasan felsőbbrendű dimenzió, ami totálisan felfoghatatlan is számunkra. Az, hogy mi a kapcsolat az adott ember, és a 'felsőbbrendű' lénye között, az más tészta, de teret kell hagyni a fantáziának.

2.: Ugyanaz van ami születés előtt. Semmi.

Hogyha lenne pár embernek értelmes, építő szándékú válasza vagy kérdése, és fel is tenné őket azt megköszönném!