A gazdagok, akiknek nem kell dolgozniuk nem unatkoznak? Mivel telik az ilyen emberek élete? Nem hírességekre gondolok!

Biztos nem azzal, hogy azért kell dolgozniuk, hogy fenntarthassák rabszolga életüket.

Miért unatkoznának? Nekik is lehet életcéljuk, és meg is valósíthatják azt, vagy azokat.

Félreértések elkerülése végett egy gazdag is dolgozhat. Sokan maguk menedzselik a befektetéseiket, van cégük, aminek az igazgatóságában ott ülnek ők is, részt vesznek a döntésekben, fogadják a kereskedelmi partnereiket. Vannak, akiknek "normális" munkája is van, kutatnak, tanítanak, gyógyítanak, jogi tevékenységet végeznek, stb.

És vannak sokan, akik rendszeresen jótékonysági rendezvényeken vesznek részt vagy éppen művészi ambícióik vannak, festenek, zenélnek, írnak. Sok igazán gazdag ember dolgozik addig, amíg kedve/ereje bírja. Nem mindenkinek szól arról az élete, hogy egy palotában vagy egy jachton unatkozik. Csak nekik nyilván nem kell azon görcsölniük, hogy megmarad-e a munkahelyük.

Én f.26 vagyok, nemrég végeztem el az egyetemet, jómodú családból származom, világ életben anyám pénzelt, hamarosan lesz állásom persze, de szóval soha egy percet sem kellett dolgoznom, és nagyon büszke vagyok rá,hogy nem voltam a rendszer rabszolgája. A munka nem dicsőség! Senki nem köszöni meg neked, a munkásembert sza rba sem nézik, sajnos ez a világ. A lényeg,hogy nekem az egyetemi évek / szűk nyolc év, mert akkora ba rom voltam ,hogy annyi idő alatt sikerült végezni/ elég jól teltek. Olyan szabad voltam mint a madár, akkor keltem, feküdtem amikor akartam, minden napom teljesen szabad volt, mert levelezős voltam. CSak néha kellett tanulni, de nem volt vészes, szorgalmi időszakban csúcsszabad voltam.

Ennyit bevezetőnek. Aztán azt vettem észre,hogy ahogy teltek az évek, olyan mintha ez alatt a 7.5 év alatt vagy 30 évet éltem volna. Volt időm egészségesen élni, eddzésben is elértem amit akartam, szabadidőmben ami érdekelt azt mindent volt időm megnézni, meghallgatni, nem kellett aggódni semmi miatt, és egy idő után kivesznek az emberből az ambíciók, elveszti az ember az érdeklődését a környezet iránt, minden iránt. Minden unható. CSak ugye akinek ömlesztve van full szabad 8 éve, az sokkal hamarabb un meg mindent. Most 26 évesen már a halálomat tervezem, annyira rohadtul nem érdekel már semmi, nem hajt már semmi sem. A rabszolgák meg mindig csak álmodoznak erről, sosincs idejük, jó ha 24 órából van 4 órájuk naponta, így nekik hossszabb ideig tart a teljes kiunódás. Egyszerüen a környezet, a szórakoztató ipar nem tud olyan produktív, olyan megújuló lenni,hogy egy teljesen szabad ember igényeit is le tudja kötni hosszú távon. A szabadság a legnagyobb kincs az életben. De egyben halálos fegyver is tud lenni ellenünk én úgy gondolom. Viszont ha tegyük fel, lenne mondjuk világvége hamarosan, mégiscsak nekem a jó, én vagyok az élet igazi győztese, mert nekem volt időm rövid idő alatt sokat élni, és kiégni, míg mások csak álmodoznak a munkaasztal mögött, és ki tudja meddig tart az élet, hogy egyszer ők is meg tudják e valósítani álmaikat, ki tudják e vajon élni magukat akármikor is?!.

Hogy mivel telnek a napjaim? Eddzek, egészségesen élek, ezek közt meg internet, filmnézés, zenehallgatás, és alszok meg fürdök, neha ráköszönök anyámékra, meg beszélünk egy keveset.