Megbízhatók vagy megbízhatóak?

A magyar nyelvhasználati szótár (Pauz–Westermann, 2007) alapján sincs jelentéskülönbség a “hallhatók” – “hallhatóak”, “láthatók” – “láthatóak” -"megbízhatók" - "megbízhatóak" alakok között:

“A kötőhangzó már régebben jelentkezett az ú, ű végű melléknevek -k többesjele előtt: szomorúak, keserűek, egyértelműek. Újabb fejlemény viszont a kötőhangzós -k többesjel a folyamatos melléknévi igeneveken. Ezek esetében még ingadozik a nyelvhasználat, sokszor mindkét forma, a kötőhangzós és az anélküli egyaránt létezik, de nem mutat jelentéskülönbséget: elbűvölők — elbűvölőek, elnézők — elnézőek, hajlandók — hajlandóak, használhatók — használhatóak.”

A nyelv szükségszerű tulajdonsága, hogy változik. A fent említett, egymás mellett élő alakok is ezt bizonyítják. Kézzelfogható, konkrét, objektív módon csak arról beszélhetünk: lehetővé teszi-e az újabb nyelvváltozat a kölcsönös érthetőséget, valamint az árnyalt, színes kifejezésmódot. A “láthatók” és hasonló szavak változása “láthatóak” típusúra nem sérti ezt az elvet: ugyanúgy megmarad a kölcsönös érthetőség, és a kifejezés árnyaltsága sem szenved csorbát.