Már egy ideje tartozik nekem, mit csinálnátok a helyemben?

Barátnőm 1 éve tartozik nekem, kb. 10.000 Ft-tal-ha nem számítjuk bele az egyéb apróságokat, amiket én vettem meg neki, mert nem volt pénze. Bulikban rendszeresen(kb. 2-3 hetente jártunk szórakozni) vettem neki 1-1 plusz italt, amire neki már nem volt keret. Ez még belefér, csak normál esetben azért nem hívnám meg őt mindig, mert én sem vagyok a legjobb anyagi helyzetben. A 10.000 Ft körüli összeg abból tevődik össze, hogy tavaly együtt mentünk nyaralni, de ő mondta, hogy csak akkor tud jönni, ha adok kölcsön, mert egyszerűen semmi pénzük. Hozzátette, hogy fogalma sincs, mikor tudja majd megadni. Én mondtam neki hogy nem gond, nem sürgős, csak ne felejtődjön el. Plusz ehhez még hozzájött egy hosszabb taxiút, ami 5000 ft volt, és megspórolhattuk volna, ha ő nem lesz rosszul a piától, nem dobnak ki minket az éjszaka közepén a szórakozóhelyről, és nem kényszerülünk rá, hogy felesleges szarságokra költsünk. Vagyis költsek, mert természetesen ezt is egy az egyben én fizettem, pedig rettenetesen sajnálok ilyenekre pénzt áldozni. Mindketten 20 évesek vagyunk, én dolgoztam már többször, ő viszont csak most érettségizik, nincs még állása. Az apja vállalkozó, de mostanság szinte egyáltalán nincs megbízása, az anyja évek óta nem dolgozik (ezt leszámítva teljesen normális, értelmes nő, csak beilleszkedés problémái vannak, pánikrohamok gyötrik, ha emberek közé megy, stb., ezért már nem is törekszik arra, hogy elhelyezkedjen..) Napról napra élnek, de az utolsó pillanatban mindig bejön egy kis pénz az aktuálisan eladott dolgaikból, vagy jön vmi kisebb megbízás, ami kicsit helyrerázza őket.

Azon gondolkodtam, hogy normális-e, hogy már baromi elegem van abból, hogy nem adja meg a pénzem, vagy egy önző k*rva vagyok, amiért nem vagyok kellőképpen toleráns. Azt látom, hogy amikor lenne rá lehetősége, akkor sem törekszik arra, hogy legalább apránként visszaadja, sőt van egy olyan érzésem, hogy ha nem hoznám fel néha, akkor ő annak örülne, hogy elfelejtettem, és ez marha szarul esik. Ellenkező esetben én nagyon rosszul érezném magam, és nem tudnék addig nyugodt szívvel magamra költeni, míg tudnám, hogy tartozom vkinek, aki vár a pénzére. Jelenleg nekem sincs munkám, nem állok túl jól, anyuékkal élek, de ők kb. egy fillért sem adnak, önkormányzati segélyből veszem meg az alapvetően szükséges dolgokat. Ha olyan jól állnék, nyilván nem pattognék 10000 ft-on, de tényleg kezd betelni a pohár, főleg hogy azt látom, hogy amikor vígan megadhatná legalább egy részét, akkor sem teszi. Én vagyok a szemét? 20/L